Oldalak

2013. október 9., szerda

Csipkefajták: A sprang

Most egy olyan csipkefajtával ismerkedhetünk meg, amelyet nem sokan ismernek. A sprang fonott csipke.
A sprang nagyon ősi technika. Már egy  antik görög vázán is megjelenik:



A legkorábbi fennmaradt példánya az i.e. 1400-as évekből származik. A régészek Dániában egy mocsárba sűlyedt leletnél találtak rá. Feltehetően egy hajhálót találtak. Több korai középkori régészeti lelet igazolja létét Norvégiában, Svájcban, Egyiptomban. Elterjedt kézimunka technika volt Közel-Keleten, Közép-Ázsiában, Indiában, Dél-Amerikában, Észak-Amerikában is. Eleinte szövésnek, vagy kötésnek gondolták. A 19. században ismerték el önálló kézimunka fajtának, miután csaknem egyidejűleg  sprang régészeti leletekre bukkantak Dániában és Egyiptomban az 1870-es években. A hagyományos sprang készítéséről, hasznosításáról nem készültek írásos feljegyzések.
1882-ben egy Bécs melletti gyárban megkísérelték egy sprang függőágy készítését. 1889-ben a párizsi világkiállításon bemutattak egy ősi sprang technikával készült darab másolatát, ami felkeltette az érdeklődést a technika iránt. Röviddel a világkiállítás után elkezdték dokumentálni a technikát. 1890-ben ukrán falusiak mutatták be a sprang készítésének tchnikáját. Ők többféle ruhadarabon alkalmazták: sapka, öv,stb
1980-ban Linda Welters a görögöknél azonosítja  a zonari nevű öltözék kiegészítőt, a 2-3 méter hosszú rojtos övet, ami sprang tecnikával készült. Az idős falusi asszonyok akkoriban is még készítették, s ismerték a sprang készítésének technikáját. Mivel nem volt megfelelő szó a csipke eme technikájára, úgy emlegeti Linda Welters mint kötés botokkal, vagy mint szövést, ahol nem halad keresztül szál.  
Ma is ismert, és alkalmazott technika Guatemalában, Mexikóban, Kolumbiában, ahol függőágyakat készítenek a sprang technikával. Kolumbiában a mechita nevű bevásárló táska is sprang csipke. Pakisztánban a sprang a férfi selyem nadrágok húzózsinórjaként van használatban ma is.
Nézzük, hogy is készül a sprang.
Kifeszítünk  párhuzamos szálakat, amelyeket  egy kerethez rögzítünk:



Ezután kezünkkel elkezdjük a szálak keresztezését:



Érdekesség, hogy ha a szálakat keresztezzük, akkor alul és felül is egyszerre keletkezik a minta.
Az egyes minták között pálcák bedugásával stabilizáljuk az elkészült  mintát. Később ezen pálcák helyett fonalat fűzhetünk be, vagy akár a pálca maradhat is dekorációs elemként. 


A befejezést is kétféleképpen végezhetjük. Vagy egy fonal szálat fűzünk be középre a szálak között, vagy pedig hurkolással lehet befejezni a munkát:


 Néhány alkalmazás:

kis sapka


főkötő


falikép


táskák



sál is készülhet ilyen mintával


kabátka

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jó összefoglaló a technikáról. Annyi kiegészítést ér meg még, hogy az első ismert régészeti lelet, nem 1400-ból, hanem a Kr. e. 14. századból származik Dániából. :) Szóval bronzkori a lelet, ahogy a legtöbb norvég, dán és
    svéd töredék is, bár az is igaz, hogy vannak a középkorból is töredékek. Magyarországon hajhálót például a székesfehérvári bazilikából ismerünk, III. Béla feleségének, Antiochiai Annának a sírjából.

    VálaszTörlés