Maga a rojtkötés egyidős lehet a szövéssel. A megszőtt textilből készült ruhadarabok hamar foszlásnak indultak. Ezért szükség volt az anyag szélének megerősítésére. Ennek egyik, talán legkezdetlegesebb módja a szálak megcsomózása volt. Az egyszerű megkötésből egyre szebb csomózások, minták alakultak ki. Már a ruha díszévé váltak.
A rojtkötés már az időszámításunk előtt kialakult. A mórok hozták be Spanyolországba, majd Olaszországon át terjedt el Európába.Ezt e technikát tekintik a vertcsipke technika ősének.
A rojtkötéshez szükséges szálak hossza 4-6szor hosszabb kell legyen, mint amilyen hosszú lesz a csomózott csipke. A szálak lehetnek a textil szálai, vagy önálló csipkét is készíthetünk külön szálakból. Az előbbi esetben a textilt rögzíteni kell, s így lehet a szálak csomózását elvégezni. Az utóbbi esetben a rojtokat egy vastag fonalra hurkolták fel. A vastag fonalat az un. rojtkötő fán feszítették ki. A rojtkötő fa egy fából készült háromszög alapú hasáb, amit az egyik oldallapjára fektetve használtak.A fonalat a felső élre feszítették ki. A harmadik féle mód esetében a rojtokat a textil szélére hurkolták horgolótű segítségével. A rojtkötésnél is előre meg kell tervezni a mintát, amit mintarajzon rögzítünk.
Már mutattam rojtkötést a 2014.01.09.-i bejegyzésben. Az ott látható rojtkötések Olaszországban készültek. A magyarországi népviseletek is gazdag tárházát adják ennek a csipkefajtának:
selyem rojtos sárközi kendő
mezőkövesdi matyó rojtok
szentistváni matyó viseleten
mezőkövesdi matyó surcon
nyitrai kendő szélén
kalotaszegi kendőkön
vingai bolgár viseleten
A képeket kiállításokon készítettem, és innen vettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése