A jelmezt Joan Sutherland (1926-2010) ausztrál operaénekes viselte 1954-ben, amikor Donizetti Lammermoori Lucia című operájának főszerepét énekelte.
A ruha alját széles "csipkesor" díszíti.
Gépi tüll alapra kézzel felvarrt vászon adja a mintázatot.
Ismét egy kis kedvenc minta rózsaveréssel.
A csipke mintarajza:
Elemezzük a csipkét! Mit is kell csinálni?
A széleminta két sor vászonverésből áll, amely mindig egészveréssel kapcsolódik a belső mintához. Ez azt jelenti, hogy a szélemintának külön dolgozó párja van.
A jobb és bal oldalon lévő háromszögek vászonveréssel készülnek.
A vászonveréses háromszögek között klasszikus rózsaveréses sor halad cikk-cakk vonalban.
A csipke 60-as horgolócérnából készülve 2,8 cm széles.
A csipke elkészítéséhez 16 pár szükséges.
Kezdjünk hozzá!
Először is a kezdés. Ha a csipkét úgy kívánjuk felhasználni, hogy a kezdés és a befejezés rejzve marad, akkor maradék cérnák felhasználásával lehet összecsomózott párral is kezdeni. Ezt többféleképpen lehet csinálni. Egyik ilyen lehetséges kezdés a képen látható. Egymástól 2-3 cm-re két csomót készítek. A belsőt ráültetem a kezdő tűre. A külsővel megfeszítem a párt, s így tűzöm ki. Két előnyét látom ennek. Egyrészt a szálak nem roncsolódnak, mint akkor, ha a csomóba szúrom a tűt. Másrészt a csomó elmozdulására nem kell figyelnem a kezdő lépéseknél.
A bal oldali vászonveréses háromszöggel indulunk.
Elkezdem a rózsaveréses, balra haladó mintasort.
Kezdem a jobb oldali szélemintát:
Utána rózsaverés, jobb háromszög, rózsaverés, bal háromszög, és így tovább.
Örömteli munkát!
A belga résztvevők verőkéket csipkéztek meg:
A reticella egy tűcsipke, amely a 15. században alakul ki, s a 17.század első negyedéig nagyon népszerű volt.
Eleinte a vászonból szálakat húztak, s így rácsokat hoztak létre. Erre a rácsra geometrikus mintákat hímeztek gomblyuköltéssel, amelyek négyzetekből és körökből álltak. Később már nem használtak textil alapot, hanem cérnából készítették el a négyzetes alapot.
Franciaországban 1587-ben Federico de Viniciolo, majd 1617-ben Cesare Vecellio olasz tervezők által megrajzolt mintákat könyv alakban jelentették meg. Ezeket a könyvek nagyon népszerűek voltak, s többször újra nyomtatták.
Később a vertcsipke készítők is átvették ezeket a geometrikus mintákat, és áttört tűcsipke utánzatokat alkottak. Ezekre a mintákra is jellemző a négyzetes szerkezet, amelyeket függőleges, vizszintes és átló irányú osztások tagolnak. A mintát ívelt fonások, pikós fonások, körök, alkotják, amelyeket alakvetésekkel, vászonveréssel, egészveréssel dúsítanak.
A blúz zsorzsett selyem anyagból készült. Egyszerű mélyített kerek nyakkal, háromnegyedes ujjal.
Az ujja alja szabott, enyhe behúzással bővül. A csipkét a blúz aljára, s az ujja végére tettem.
A csipkemintában fonás, pikós fonás, egészverés és háromszög alakú alakvetés található. A széleminta azsúros vászonverés. A moshatóság miatt a pikókat csomózott pikó technikával készítettem.
Ez a csipke jól mosható. Nem célszerű a természetes és a mesterséges alapanyagok keverése, de ez a párosítás kiállta az idők próbáját. A csipkét felvarrás előtt gőzölve átvasaltam, hogy a későbbi mosás során ne ugorjon annyira össze. A vasalást azonban nem lehet megúszni.
A csipke mintarajza:
Források:
https://en.wikipedia.org/wiki/Reticella
Brigitte Bellon: Geklöppelte reticella
Lassan közeledik ismét az OIDFA kongresszus. Az idén Bulgária ad otthont a rendezvénynek Kalofernek 2025.08.16-18-ig.
Idézzünk fel néhány standot az előző, 2023-as kongresszusi kiállításról.
A finnek a nyírfát állították a középpontba. A nyírfa a leggyakoribb leveles fa az országukban. Nyírfa leveleket csipkéztek meg, s ezekkel dekorálták a kiállító terüket:
