A csipkék közül a legősibb az
azsúr lehet. A kőkorszak emberei állati bőröket terítettek magukra, s ezzel
védték testüket az időjárás viszontagságai ellen. Az állati szőrökből,
hajlékony növényi rostokból sodrással fonalakat készítettek. Ezek
felhasználásának egyik lehetséges módjaként kialakult a szövés technikája. Az
ember így már verejtékes munkával szöveteket tudott készíteni. A szövőszékről
levágott szövet láncfonalait a szöveten hagyta. Hogy elkerülje a szövet
felbomlását, foszlását, a láncfonalakat összecsomózta, összefonta, vagy a
kelmét elszegte. A szegés során, a varrás mentén, a szálakat kissé erősebben
meghúzva lukacsos szerkezetet hozott létre. Az egyenes irány megtartása miatt
esetleg még szálat is húzhatott. Ezzel fokozta a lukacsos szerkezetet. Így
alakulhatott ki az azsúr.
.
 |
| Egyszerű azsúr a keszkenő beszegéséhez |
 |
| Csíkrendszerű azsúr |
 |
| Csíkrendszerű azsúr |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése