2018. augusztus 21., kedd

A Magyar Csipke Egyesület kitüntetettjei



Az idén két kiemelkedő csipkés társunk munkája került elismerésre a Mesterségek Ünnepe keretében.
Nagy Vincéné Marika  Népművészet Mestere díjat kapott. 


A Népművészet Mestere díj egyes alkotások vagy egész életmű elismeréseként azoknak a népművészeknek adományozható állami kitüntetés, akik hosszabb időszak alatt kifejtett munkásságuk során a népművészet fejlesztésében kimagasló eredményeket értek el.

Nagy Vincéné Népi Iparművész csipkekészítő és oktató munkássága:
A csipke és hímzés ismerete rendkívül széleskörű. A két egymást kiegészítő díszítő technikát érzékenyen, igényesen alkalmazza. Saját tervezésű és készítésű alkotásait folyamatosan zsűriztet. Aktív segítője volt Mátray Magdolnának a csipketankönyv elkészítésében. Tanított Bábolnán a Csipkekészítő Iskolában, Budapesten a Felsőfokú Népi Játék és Kismesterség Oktató iskolában és Kalocsán a női börtönben. Jelenleg szakkört vezet Tatabányán és 13 éve oktatója a Hagyományok Háza csipkés és csipkeoktató képzésének. Tiszteletbeli tagja  a Népművészeti Egyesületek Szövetsége által létrehozott Csipke Szakmai Bizottságának. A Hagyományok Háza népművészeti zsűrijében zsürőr.
Szakmai tudását önzetlenül átadja mindenkinek.
Alapító tagja a Magyar Csipkekészítők Egyesületének. 2007-2015 között az egyesület elnöke volt. Tagja a Komárom-Esztergom megyei Népművészeti Egyesületnek, ahol gazdaságvezetői tisztséget tölt be. A Népművészeti Egyesületek Szövetségében az Ellenőrző Bizottság vezetője. 
Művészi alkotó munkáját többször elismerték. Háromszor nyerte el az Aranycsipke díjat, 2000-ben Király Zsiga díjjal tüntették ki.



Másik kitüntetettünk Tóth Béláné Szabó Terézia Király Zsiga díjat kapott.


A Király Zsiga díjat a Népművészeti Egyesületek Szövetsége hozta létre azzal a céllal, hogy a népművészet , a népi iparművészet népszerűsítését, magas fokú művelését díjazza.

Tóth Béláné Szabó Terézia munkássága:
A Szolnoki csipke készítésének egyetlen autentikus képviselője, továbbadója.
A Szolnoki csipkével 2003 nyarán ismerkedett meg. Jakabné Mészáros Gizellától tanulta meg a csipke készítésének fogásait. Ekkor fogalmazódott meg benne , hogy népszerűsíteni, oktatni fogja ezt a kevéssé ismert csipkefajtát. A Magyar csipkekészítők Egyesületének támogatásával oktató füzetet adott ki a Szolnoki csipke készítéséről. Életcéljának tekinti, hogy  a Szolnoki csipkét megismertesse, megszerettesse minél szélesebb körben. Általa jutott el  a Szolnoki csipke külföldre is. Az OIDFA , a Nemzetközi Vert és Varrott Csipke Egyesület pályázati kiállításán is bemutatásra került a csipkefajta. Folyamatosan kutatja a további megjelenési lehetőségeket.
2017-ben Szolnok város legrangosabb díját, a Kaposvári Gyula díjat kapta munkásságának elismeréséül.  


 A két alkotó munkásságának ismertetése kivonata az előterjesztéseknek. A két tablót a Magyar Csipkekészítők Egyesületének területén lehetett megtekinteni a Mesterségek Ünnepén.

2018. augusztus 15., szerda

Az OIDFA-pályázat díjazott alkotásai 2018

Az idei OIDFA ( Nemzetközi Vert és Varrott csipke Szervezet) pályázatának témája a Föld és víz volt. A beérkezett pályázatok közül a következőek lettek a díjazottak:

Ifjúsági kategóriában:



Felnőtt kategóriában:









Csoportos alkotások kategóriában:


Az egyes képek:

















Egyberendezve Iva Preskova fényképén:

2018. augusztus 1., szerda

Rojtkötés Békéscsabán

Amikor nagy divat volt a rojtkötés (lánykori nevén makramé), akkor valahogy kimaradt az életemből. Tanultam a csipkeiskolában néhány alapvető dolgot róla, de akkor sem fogott meg. Az idén késztetést éreztem, hogy elmélyedjek ebben a csipkés technikában. A Békés Megyei Népművészeti Egyesület nyári táborában lehetőséget kaptam rá. Debreczeni János vezetésével ismerkedhettünk meg a rojtkötés rejtelmeivel. 
Tanulmányoztunk régi rojtkötéseket:





Majd az alapvető csomókat tanultuk meg, s szalagokat készítettünk:


Ezek után már a minták csomózása következett. Először szabad szálakból:

Majd a textil láncfonalaiból:




A haladók már a fantáziájukkal megalkotott mintákat csomózták:


Itt függöny készül:



 Szorgalmas kis csoport gyűlt össze. Sokat tanultunk a hét alatt.

2018. július 25., szerda

Csipkefajták: Brüsszeli duchesse csipke

A duchesse ( hercegnő) csipke nevét Marie Henriette brabanti hercegnőről nevezték el. A duchesse csipke többnyire vegyes technikával készült csipke. A Brüsszeli duchesse csipke  vert és varrott technikával készül, szemben a Brugge-i duchesse csipkével, amely csak vert csipke. A Brüsszeli duchesse csipke tartalmaz varrott elemeket, medalionokat, gyűrűket, pókokat.  A vert csipke motívumokat nem hálóval, hanem úgynevezett lábakkal kötik össze.
Brüsszelben a 19. század közepétől lett népszerű.































Források:
www.pinterest.com
www.britannika.com
 https://en.wikipedia.org

2018. július 11., szerda

Azsúrral díszített ujjú blúz

Nagyon régen , csipkés korszakom kezdetén vettem fehér szíriusz anyagot. Mivel utóbb kiderült, hogy műszálas a textil, sokáig nem használtam semmire. A levelki mintával készített nyakékemhez kellett egy elől nem mintázott felsőrész. Ehhez használtam fel a szíriusz anyagomat. A blúz egyszerű, egyenes szabású, enyhén szűkülő hosszú ujjú, kerek nyakkivágású. Az ujját díszítettem egy összetett azsúr sorral. 


Az azsúr sor készítésére fehér gyöngyfonalat használtam. Ez plasztikusságot adott a díszítménynek. 
Az azsúrozás könnyen ment, mert ez a textil vékony ugyan, de jól számolhatóak a szálai, könnyen kihúzhatóak. Nem kellett nagyítót használnom a munka során.
Az azsúrsor a következő képpen készült.
Először a középső azsúrt készítettem el. A következő mintát használtam, amelyet az interneten találtam:



Az én esetemben ez azt jelentette, hogy 7 szálat kihúztam, 5 bent maradt, majd ismét 7-et kihúztam. A két szélén két szálasan azsúröltéssel végig varrtam varrócérnával. Ügyelve, hogy mindkét oldalon ugyanazokat a szálakat fogjam össze. Utána gyöngyfonallal középen a fenti képen látható módon végig varrtam.
Következett a mellette lévő azsúr minta. 10 szál maradt bent, 8-at kihúztam. Ismét kétszálas létra azsúrt készítettem varrócérnával, majd a következő minta alapján dolgoztam gyöngyfonallal:


Ezt a középső azsúr mindkét oldalán megvarrtam. Így nézett ki:

 
A bent maradt 10 szálra gyöngyfonallal a következőt varrtam:



Ezt én találtam ki. Bár ki tudja. Jártam már úgy, hogy azt hittem, hogy feltaláltam a spanyol viaszt, aztán kiderült, mégsem.
A széleket is meg szerettem volna díszíteni. Ehhez innen merítettem az ötletet:



Kevesebb öltéssel így alakult a szél:




Végül ezt kaptam:



Átvilágítva:


Az azsúros díszítés 4 cm széles lett.