Mintarajza:
2018. június 20., szerda
Csipkék Körmöcbányáról 13
Egy különleges, ritkán használt betétcsipke:
Mintarajza:
A csipke 60-as horgolócérnából készítve 3 cm széles.
Mintarajza:
2018. június 13., szerda
Csipkés viseleti darabok: Keszkenő
Már az ókori rómaiak is használtak kendőféleséget. Kendőik többféle szerepet töltöttek be. A sudariumot a verejték letörlésére használták. Az orarium a díszes, hímzett keszkenők előzménye. Különböző nagyságúak és többnyire színesek voltak. Cirkuszi versenyek alkalmával integettek vele.
A középkorban a vallásosságban az ereklyéknek egyre nagyobb szerepe lett. Mivel nem rendelkeztek elegendő ereklyével, ezt a problémát úgy oldották meg, hogy kendőket érintettek az ereklyékhez, illetve a szent sírjához. Így a kendő is bírt az ereklye csodatévő hatásával. A világi életben tovább élt az orarium is. Hölgyek lobogtatták a lovagi tornákon, másrészt a lovagok viselték a sisakokon, lándzsákon mint szerelmi zálogot.
A 16.században már gyakran előfordul hazai hozományi és örökségi lajstromokban is a kendő, a keszkenő.
Az 1600-as években a flamandok ruházatának kedvelt kelléke lett a csipkével díszített kis kendő. Ekkor már inkább a kacérkodásnak eszköze volt.
A 17.században virágkorát élő spanyol etikett a szerelmi jelzésekre vonatkozóan bonyolult kendőkódokat dolgozott ki. Abban az időben a királyné udvarhölgyei elvétve, ellenőrzött körülmények között találkozhattak férfiakkal. Így szükségük volt egy kendő kódra, hogy érzelmeiket kifejezhessék. Ha a lovagnak sikerült megpillantania szíve hölgyét az ablakban, akkor szerelméről úgy tett tanúbizonyságot, hogy a keszkenőt először a szájához, majd a homlokához és végül a szívéhez érintette.
A 19.században is elterjedt volt a keszkenő nyelv. Ha az utcán sétált a hölgy, és a vállára tette a keszkenőt, az azt jelentette: kövess. Ha a szájához érintette, az titokra utalt. Ha az ablakba tette ki, azt akarta közölni, hogy figyelik.
Nálunk a paraszti életben is elterjedt volt a különféle kendők használata. A fehér könnyű kelméből készült 20-40cm oldalú, általában négyzet alakú kendőt vidékenként eltérő alakzatba hajtogatva viselték a nők a kezükben díszként. A keszkenőt hímzéssel, csipkével díszítették.Templomba menet a zsoltáros könyvet fogták bele, tánc közben a férfi vállára fogták. Elterjedt volt a jegykendő ajándékozása. A kézfogó után a menyasszony hímzett kendőt adott a vőlegénynek, aki jól látható helyen viselte. A jegyesség alatt több kendőt is ajándékozhattak a vőlegényüknek a menyasszonyok. Ezeket a házasság napján a vőfélybotra kötözték, s az egybekelés szimbóluma volt.
Most nézzünk néhány csodálatos csipkével díszített keszkenőt.
Ez a keszkenő az 1600-as években Itáliában készült. Varrott csipke díszíti, melyet lencérnával készítettek.
A sarka közelről:
A középkorban a vallásosságban az ereklyéknek egyre nagyobb szerepe lett. Mivel nem rendelkeztek elegendő ereklyével, ezt a problémát úgy oldották meg, hogy kendőket érintettek az ereklyékhez, illetve a szent sírjához. Így a kendő is bírt az ereklye csodatévő hatásával. A világi életben tovább élt az orarium is. Hölgyek lobogtatták a lovagi tornákon, másrészt a lovagok viselték a sisakokon, lándzsákon mint szerelmi zálogot.
A 16.században már gyakran előfordul hazai hozományi és örökségi lajstromokban is a kendő, a keszkenő.
Az 1600-as években a flamandok ruházatának kedvelt kelléke lett a csipkével díszített kis kendő. Ekkor már inkább a kacérkodásnak eszköze volt.
A 17.században virágkorát élő spanyol etikett a szerelmi jelzésekre vonatkozóan bonyolult kendőkódokat dolgozott ki. Abban az időben a királyné udvarhölgyei elvétve, ellenőrzött körülmények között találkozhattak férfiakkal. Így szükségük volt egy kendő kódra, hogy érzelmeiket kifejezhessék. Ha a lovagnak sikerült megpillantania szíve hölgyét az ablakban, akkor szerelméről úgy tett tanúbizonyságot, hogy a keszkenőt először a szájához, majd a homlokához és végül a szívéhez érintette.
A 19.században is elterjedt volt a keszkenő nyelv. Ha az utcán sétált a hölgy, és a vállára tette a keszkenőt, az azt jelentette: kövess. Ha a szájához érintette, az titokra utalt. Ha az ablakba tette ki, azt akarta közölni, hogy figyelik.
Nálunk a paraszti életben is elterjedt volt a különféle kendők használata. A fehér könnyű kelméből készült 20-40cm oldalú, általában négyzet alakú kendőt vidékenként eltérő alakzatba hajtogatva viselték a nők a kezükben díszként. A keszkenőt hímzéssel, csipkével díszítették.Templomba menet a zsoltáros könyvet fogták bele, tánc közben a férfi vállára fogták. Elterjedt volt a jegykendő ajándékozása. A kézfogó után a menyasszony hímzett kendőt adott a vőlegénynek, aki jól látható helyen viselte. A jegyesség alatt több kendőt is ajándékozhattak a vőlegényüknek a menyasszonyok. Ezeket a házasság napján a vőfélybotra kötözték, s az egybekelés szimbóluma volt.
Most nézzünk néhány csodálatos csipkével díszített keszkenőt.
Ez a keszkenő az 1600-as években Itáliában készült. Varrott csipke díszíti, melyet lencérnával készítettek.
17.századi varott csipkés keszkenő Itáliából:
Ír horgolt csipkés keszkenő az 1850-es évekből:
Közelebbről:
1890-ből brüsszeli duchess csipkés keszkenő:
19.századi német vert csipkés keszkenő részlete:
19.századi brüsszeli csipkés keszkenő:
Brüsszeli Point de Gaze csipkés keszkenő:
Varrott csipkés keszkenő:
Brüsszeli point de gaze csipkés keszkenő:
Varrott csipkés keszkenő Itáliából:
Források:
www.mno.hu
2018. június 6., szerda
2018. június 1., péntek
Amikor nem csipkézek: Gyöngyös továbbképzés Békéscsabán
Újabb lehetőség adódott, hogy gyér gyöngyös tudásomat tovább gyarapítsam. A Békés Megyei Népművészeti Egyesület a tavaszi továbbképzési periódusba beiktatott egy gyöngyös képzést is Péter Szidónia Népi Iparművész vezetésével. A téma: Váraljai duplacsavarintós méhsejtes gyöngygallér nyakpánttal. Nem csak a neve bonyolult, de az elkészítése sem egyszerű. Legalábbis nekem. Sok új technikai fogást ismertem meg az elkészítése során.
Mindenki a saját maga által választott színű gyöngyökből kezdte el készíteni a gyöngygallért. Az általam választott szín a kék lett, némi ezüsttel.
Először a nyakpántot készítettük el:
Majd a nyakpántra fűztük a duplacsavarintós gallér részt:
Nekem nem volt elég a hétvége a gallér elkészítéséhez, de néhány gyöngyfűzős este sikerült befejeznem. Az elkészült gyöngygallérom:
A gyöngyös társak által választott színek egészen más hatást mutatnak:
Az elkészült "mű":
"Ez jó mulatság, férfi munka volt!" ( Vörösmarty Mihály)
"Ez jó mulatság, férfi munka volt!" ( Vörösmarty Mihály)
Köszönöm a sok segítséget, az átadott tudást Péter Szidóniának, a szervezést BMNE-nek.
2018. május 23., szerda
Csipkék Körmöcbányáról 12
Az előzőleg bemutatott csipke egy másik változatát mutatom meg. Itt a középen haladó cakk hónaljában nem pók van, hanem rózsaverés tölti ki a teret. Remek gyakorlási lehetőség a rózsaverést tanulóknak.
Mintarajza:
2018. május 16., szerda
Népi Mesterségek Művészete - 2018
Három évente írja ki a Hagyományok Háza a Népi Mesterségek Művészete pályázatot. Az idén egy körmöcbányai csipkével díszített stólát és egy keszkenőt készítettem a pályázatra. A zsűri 1. díjjal jutalmazta munkámat.
Nézzük a pályamunkákat. A körmöcbányai csipkék eredetije a Néprajzi Múzeumban található Budapesten. A mintarajzokat én készítettem el. Mindkét alkotásban felhasznált csipke mintarajzait már régebben közzétettem ebben a blogban.
Nézzük először a keszkenőt.
Először a csipkét készítettem el. 100-as horgolócérnát használtam. A tervezéskor az oldalakon páratlan számú elemet terveztem. A magyar népművészetben hagyomány a páratlan számú elem.
A sarkosításnál két változatot készítettem. Az alkalmazott minta lett a nyerő. A két sarokmegoldás mintarajza:
A szélcsipke mintarajza ITT található.
Alapanyagnak nagyon finom, tiszta pamut batisztot választottam. A keszkenőt 3mm szélesen gyöngy azsúrral körbeszegtem, a sarkoknál ügyeltem a boríték sarok elkészítésére. A csipkét gyöngyvarró tűvel varrtam fel. Ez a tű sokkal vékonyabb, mint a varrótűk, s hegyesebb is. Sokkal szebben, s könnyebben lehet vele dolgozni, mint a varrótűvel. A csipkét mindig saját szálával varrom fel, így nem válik el a csipke és a felvarrás. A keszkenő kész mérete 28x28cm-es.
A stóla csipkéje is körmöcbányai csipke. A szél és betétcsipke változatot is felhasználtam, amiket azsúrsorral kísértem.
A szélcsipke érdekessége, és nehézsége, hogy alakvetés a széle.
A betétcsipke mintarajza ITT , a szélcsipke mintarajza ITT található.
A stóla attól stóla, hogy elég hosszú és elég széles. Így a kész darab 190cm hosszú és 49cm széles. A tervezésnél megint a páratlan számú elem volt a fontos. A csipkék befejezésénél sok időt vett igénybe a szálak eldolgozása. A csipkék 100-as horgolócérnából készültek.
A finom, vékony pamut textilt Debreczeni János szőtte Mezőberényben. A Mesterségek Ünnepén szoktam nála bevásárolni.
Három darabban szabtam ki a stólát. A szabásnál, illetve a méretek kiszámolásánál nagyon figyelek arra, hogy a beszegett textil nehogy hosszabb legyen, mint a csipke. Ha ugyanis hosszabb, akkor vagy nem ér végig a csipke, vagy ha rátartom a textilt a csipkére, akkor hullámos lesz a textil. Egyik esetben sem szép a felvarrás, rontja az összképet, bármilyen szép is a csipke. Az azsúros beszegéshez szükséges anyagmennyiséget is beleszámolva 2 db 12x51cm-es, és egy darab 176x51cm-es darabot szabtam ki. Mindhárom darabot fél cm szélesen gyöngyazsúrral körbeszegtem, miközben a díszítő azsúr is készült. A gyöngyazsúrnál 6 szálat fogtam össze. A díszítő azsúrt elkészítem a kiszabott darabok mindkét szélességi oldalán. A gyöngyazsúrt pamut varrócérnával, az azsúrozást 100-as horgolócérnával készítettem a következő képpen:
A gyöngyazsúrtól számolva: 5 szál kihúzva, 4 szál bent marad, 8 szál kihúzva, 4 szál bent marad, 5 szál kihúzva. Az első bent maradt 4 szálat boszorkányöltéssel átöleltem úgy, hogy cikk-cakk azsúr jöjjön létre. A második bent maradt négy szálat úgy ölelem át a boszorkányöltéssel, hogy a kihúzott 8 szálnál létra azsúr jöjjön létre. Végül a kihúzott 5 szál után az azsúrt úgy készítem, hogy megint cikk-cakk azsúr jöjjön létre. Majd a középen elkészítem az átfordított azsúrt.
A csipkét az előzőekben leírt módon felvarrtam. És elkészült a stóla!
A pályázat csodaszép alkotásai megtekinthetőek 2018.06.20.-ig Budapesten a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban Fő út 6. alatt. Érdemes megnézni!
2018. május 9., szerda
Csipkés festmények 2
Ezt a festményt William Larkin egyik tanítványa festette kb 1620-ban. Címe: Három fiatal lány. Mérete: 85x117 cm. Olaj festmény.
A három leány ruhája megegyezik. Ebből arra lehet következtetni, hogy valószínűleg egy családhoz tartoztak. Ruháik nagyon divatosak, s feltehetően drágák. A vörös damaszt ruhát sárga csipke, szalag, zsinór díszíti. A karkötőik is sárga vörös színűek. A sárga csipke 1610-ben jött divatba, s kb 10 évig volt divatos.
Az aprólékosan megfestett csipke ruha ujján:
A dekoltázson:
A hajdíszen:
A galléron:
Mindhárom lány vadászkürt alakú fülbevalót visel. Ebből arra lehet következtetni, hogy fontos földbirtokos családból származtak.
Két lány érett gyümölcsöt tart a kezében:
A legkisebb lány babát tart a kezében:
A baba ruhája is a kor divatját követi. Itt is aprólékos a csipke kidolgozása.
A gyümölcsök, a baba a lányok későbbi felnőtt szerepét, a feleség és az anya szerepet jelképezheti.
Forrás:
http://www.bergercollection.org
https://hands-across-the-sea-samplers.com
www.pinterest.com
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)