A receháló ősidők óta nélkülözhetetlen halászeszköz. Ma is ezzel a hurokvetési technikával készülnek a kézi halászhálók. Hogy mikor használták csipke-alapként, ezt nem lehet pontosan tudni. Már az ókori római és görög birodalom korából is ismeretesek aranyszálból készített hajhálók, amelyeket gyönggyel is díszítettek. Ezeket fejdíszként használták, mint ezen a Pompeiben látható freskón :
A rececsipke mai formája a reneszánsz kor terméke, Perzsiából került Itáliába, s onnan terjedt el Európába. Ezt bizonyítják az oroszlános, tigrises, gránátalmás motívumok.
Hazánkban a XIII. századtól már rendszeresen alkalmazzák a csomózott hálós alapú rececsipkét egyházi ruhák és oltárterítők díszítésére. A XIX. és a XX. század fordulóján általánosan elterjedt technika volt a paraszti és a polgári lakások textiljeinek díszítésében.
A receháló (necc) készítéséhez recetűre, távolságtartóra, és recekeretre van szükség:
A recetű olyan fém tű, amelynek mindkét végén villaszerű hasított rész van. Erre tekerik fel a fonalat, amiből a háló készül. A távolságtartó egy csontból vagy fémből, manapság műanyagból készült henger, vagy lap. Ez határozza meg a hálószemek nagyságát. A keret fából, fémből, műanyagból készült keret, erre feszítik ki az alaphálót a minta behímzése előtt.
A kifeszített hálóba tömő- és csipkeöltésekkel hímezik bele a mintát:
Nézzünk néhány szép rececsipkét:
sárközi rece
gömöri rece
sokác rece
És néhány mai feldolgozás:
egy ing ujjában
gyermek főkötő
főkötő vertcsipke széllel
polgári hatás a recemintán
Vásárhelyen kezdeményezés indult a necc gyűjtemény létrehozására. Erről bővebben olvashatunk a
www.rece-fice-fono.blogspot.hu blogban.