Hogyan készült ez a tárgyegyüttes?
A téma már régóta érlelődött bennem. Tudtam, hogy valamikor el fogom készíteni. Most elérkezett az ideje.
Több problémát kellett tisztáznom magammal a munka megkezdése előtt. Először is a legfontosabb, hogy milyen csipkével díszítsem. Mostanában jelent meg egy, liptói csipke mintákat tartalmazó kiadvány. Elkezdtem elkészíteni a mintákat. Nem egy egyszerű csipke. Mivel szeretem a kihívásokat, úgy döntöttem, hogy liptói csipkét készítek a tárgyakra. A másik fontos eldönteni való, hogy milyen cérnából készítsem a csipkét, s milyen textilre dolgozzam rá. Végül is egy fehér pamut szövetet választottam, amelyet Debreceni János Népművész szőtt. A cérnát is tőle szereztem be még 5-6-éve. Egy sötét drapp szövő cérna.
A következő lépés a csipke megtervezése. Mivel a mintakönyvben nem találtam olyan szélességű csipkét, amire szükségem lett volna, és még tetszett is, ezért két mintát kellett ötvöznöm. Azt gondoltam, hogy ez egy egyszerű dolog lesz, de tévedtem. A liptói csipke sajátos szálvezetése miatt nem egy egyszerű dolog . Már azt hittem, hogy készen vagyok, mikor kiderült, hogy mégsem jó. Kezdhettem előről. Elkészült a megfelelő szélességű minta szerkezete. Mivel a tányéralátétet kör alakúra szerettem volna készíteni, körösíteni kellett a mintát. Ilyen nem volt a mintakönyvben. Mekkora legyen? Ahány tányér, annyi méret. Azt szerettem volna, hogy ha a tányért ráteszem az alátétre, akkor csak a csipke látszódjon ki. Kerületet számoltam, szöget mértem, osztottam, szoroztam, rajzoltam. Végre elkészült a mintarajz. A szalvétára sarkosítani kellett az ide kiválasztott mintát. Ezzel is elszórakoztam egy ideig. Végre minden rajz elkészült, kezdődhetett a csipke készítése.
A tányéralátéttel kezdtem. A külső átmérője 34cm. Ez a hengeres párnáimhoz túl nagy volt, ezért lapos párnát használtam. Ezt a párnát Tóthné Kiss Szilviától, tanáromtól kaptam, s most nagy hasznát vettem. Köszönöm Szilvi.
A textilre való felvarrás elgondolkodtatott. Több technikát láttam, tanultam, de egyik sem tetszett igazán. Ezért kigondoltam egy saját technikát. Nekem új, de biztos mások már rég kitalálták előttem. Hiszen nincs új a nap alatt. A lényege a következő:
- ráfektetem a textilre a csipkét
- a fülecskékkel felvarrtam a textilre
- a textilt aláhajtom, s "sűrű öltéssel" körbevarrtam a textilt
- a fonákán a varrás mentén levágtam a felesleges textilt
Így biztosan rögzítve van a csipke, s mindössze 2mm a textil behajtása. A mintadarabot rángattam, húztam, vontam, mostam. Stabil. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindent kibír, de normál használatban az alátétet érő fizikai hatásokat biztosan.
A szalvéta 40x40cm-es. A csipke nem a szélére, hanem az azsúros beszegés mellé belülre került.
A sarokmegoldás:
A szalvéta gyűrű elkészítésének nehézségét a mérete adta. 4cm magas, és 4cm az átmérője.
Együtt:
A tányéralátéttel együtt:
Az evőeszköz tartót nálunk ritkán használják, de úgy gondoltam kell ez a kiegészítő. Mérete 22x9cm.
Az elkészült teríték:
A zsűri minősítése: Modern Mester Remek. A tárgyegyüttes 2022.január 15-ig látható a Népi Iparművészeti Múzeum kiállításán. Budapest, Fő út 6.
A csipkeminták megtalálhatóak a
www.lipaka.com oldalon.
