2014. szeptember 24., szerda

Variációk 16

Ez a variáció az egyik kedvencem. Amikor megrajzoltam és ránéztem a bogáncs virága jutott eszembe róla.

 A virágának a gumós alja, a kinyíló szirmok, s alul a levelek.


Szerintetek nem így van? A bogáncsról pedig a lányaim egyik kedves meséje. Le is írom Nektek, hátha nem ismeritek. 

Molnár Andrea: Virágverseny

A virágok már réges-régen vetélkedtek egymással, mindegyikük azon igyekezett, hogy szebb, különb, illatosabb legyen a többinél.A rózsa úgy vélte, hogy minden virág társát sikerült már túlszárnyalnia, ezért azt javasolta, hogy rendezzenek virágversenyt, azon döntsék el melyikük a leggyönyörűségesebb. Mindenki helyeselt, a pipacs éppúgy, mint a szegfű és a liliom, egyedül a bogáncs volt más véleményen.
-Mindannyian a legszebbek vagytok, minek versenyeznétek? - szólt szerényen, halkan.
Persze lehurrogták. Azért van a verseny ellen, mert mert tudja, hogy neki csakis az utolsó, a legeslegutolsó hely juthat. És elhatározták, hogy igenis versenyezni fognak. Csak azt kellett eldönteniük, ki legyen a verseny bíró. Az elbizakodott rózsa azt javasolta, legyen az az első arra járó. Javaslatát el is fogadták, s várakozni kezdtek. Nagy sokára léptek dobaja hangzott, és megjelent az első arra járó: egy csacsi.
A füles körbenézett. Szemügyre vette a virágokat, amelyek megfeszített erővel igyekeztek virítani, illatozni, hogy felülmúlják egymást. Tekintete végül a bogáncsra esett. Boldogan feliázott örömében, mert a bogáncsot találta a legszebbnek, a legétvágygerjesztőbbnek. Oda is kocogott hozzá, s jóízűen falatozott belőle.
A virágok sápadoztak, kókadoztak mérgükben, hogy a csúf bogáncs így lefőzte őket. Majd kimondták, hogy a csacsi egy nagy szamár, ezért az ítélete nem mérv adó. Más döntőbíró kell. Mondjuk, az első arra vetődő ember. Ebben meg is egyeztek.
Délutánra járt már az idő, amikor arra vetődött az első ember: egy kisgyerek. Nem sejtette, hogy ő most döntőbíró, csupán játszani szeretett volna. Körülnézett, hogy mivel játszhatna, és se a rózsa, se a liliom, se a pipacs, se a többi szépséges virág nem látszott alkalmas játékszernek. Ellenben megpillantotta a bogáncsot., és felragyogott a szeme.
-Jaj de remek! Nagyszerű! - kiáltotta örömmel.
Odafutott a bokorhoz, tépett róla egy marokra való bogáncsot, és kedves, mókás figurákat kezdett kiformálni belőlük. Kis kádat. Aztán kerek koszorút. Aztán négy lábon álló bumfordi állatot. A virágokat pillantásra sem méltatta.
Azok dúltak-fúltak és dühöngtek, a pipacs ekkor lett piros haragjában. Végül a virágok kijelentették, hogy az ember nem is ember volt, hanem csak egy gyere, így az ítélete nem érvényes, más döntőbírót kell választani.
Alkonyat tájt arra vetődött a szépséges pávaszempillangó. A virágok úgy gondolták, ő aztán igazán illetékes a szépség dolgában, hiszen maga is gyönyörű szép. Felkérték döntőbírónak s a pillangó el is vállalta a megtisztelő feladatot, de azt mondta, neki most dolga van, később majd visszajön, és ítéletet mond.
A virágok szépítkezni kezdetek. Estharmattal mosogatták szirmukat, illegették karcsú derekukat, ragyogtatták színeiket, árasztották illatukat. A legnagyobb készülődés közepette egy sereg bogár érkezett. Fáradtak voltak, le szerettek volna telepedni, egy-egy virágszálon lágyan ringatózni, de a virágok elzavarták őket.
-Eredjetek innen, - mondták- mi most versengünk, szépségünkkel vetélkedünk, ne csúfítsatok el bennünket! Hessenjetek el!
Egyedül a bogáncs hívta őket:
-Gyertek kedveskéim, foglaljatok helyet énrajtam, elfértek mindannyian.
A bogarak elfogadták a szíves meghívást, s megtelepedtek a bogáncson. Közben beesteledett. a rózs a bájos pirulása, a liliom fehér ragyogása, a pipacs lángolása mind eltűnt a vaksötétben. A bogáncs ellenben csillogni-villogni kezdett, mert a vendégei nem voltak mások, mint a szentjános bogarak. Ekkor érkezett a pávaszempillangó. S meglátta a bogáncsot, amely úgy tündökölt, mintha szikrázó gyémántvirágok nyíltak volna rajta. Odalebbent a bogáncshoz, körbe-körbe repült felette, s röpködtével ítéletet is hirdetett. Így győzött a bogáncs  harmadszor és immár véglegesen a virágversenyben. De a virágok a mai napig se nyugodtak bele vereségükbe.

És hát itt a mintarajz is:


2014. szeptember 17., szerda

Táborban Gébárton

Mint az előző bejegyzésben írtam az idén nyáron egy hetet töltöttem Zalaegerszegen a gébárti táborban. Gébárt Zalaegerszeg egy része, egy víztározó melletti festői táj.


 Itt található a Zala megyei Népművészeti egyesület alkotóháza.




Ebben az alkotóházban több műhely található, a közösségi térben kiállítják az egyesület tagjainak zsűrizett munkáit:

 
Ilyen kellemes környezetben töltöttünk egy hetet a pannónia csipke technikájának megtanulásával.
Két csoportban tanultunk. A csipkeverők  Takács Zsuzsanna vezetésével:


és a pannóniások Román Andrásné Vera vezetésével:



Voltak köztünk kezdők és haladók is. Vera egy kis kiállításon mutatta be, hogy mit is fogunk tanulni:


Igyekeztünk a technikát minél jobban elsajátítani. Nagyon szorgalmasak voltunk. A késő esti órákba nyúlóan varrtuk a csipkét. Meg is lett az eredménye. Ilyen szépeket alkottunk:

A tábor végén büszkén ültünk munkáink mögött:


2014. szeptember 10., szerda

Csipkefajták: Pannónia csipke

Már tavaly nyáron kaptam a Húgomtól egy linket, ahol a pannónia csipke készítését oktató táborról olvashattam. Az a tábor Zalaegerszegen egy határokon átnyúló projekt része volt, s nem jelentkezhettem rá a feltételek miatt. Az idén örömmel olvastam az egyesület hírlevelében, hogy az idén is oktatják ennek a csipkének a készítését. Jelentkeztem, s megismertem a csipke kutatóját, oktatóját Román Andrásnét Hadri Veronikát. Ő átadta nekem a Magyar Néprajzi Társasághoz beadott díjazott pályamunkáját. E pályamunka alapján készült ez a bejegyzés.

A pannónia csipke

A vegyes, horgolt-varrott technikájú csipke megalkotása Bobai Győrffy János nagykanizsai ügyvéd feleségének, a Tomkaházi és Bisztricskai Thomka Ilonának a nevéhez fűződik. A hölgy 1908 táján készítette az első különböző technikával készült csipkedarabokból összedolgozott estélyi ruhadíszét. A sikeren felbuzdulva elkezdte tanulmányozni a csipkeöltéseket, majd saját ötletei alapján elkezdett csipkéket készíteni. Az első darabokra jellemző volt, hogy batisztból kivágott, vagy nagyméretű horgolt motívumokat dolgozott össze csipkeöltésekkel. A Győrffy Jánosné által feltalált és szabadalmaztatott csipkezsinór egyik fontos jellemzője a pannónia csipkének. Ez a csipkezsinór alkalmas levelek, indák, virágok, madarak, stb készítésére. Ezeket az alakzatokat csipkeöltésekkel dolgozták össze. 11 féle csipkeöltést alkalmaztak. Jellemző még a csipkére a pókhálót utánzó csipkeösszedolgozás.
A pannónia csipke leheletszerű könnyedségét mutatja, hogy egy 20cm széles, 1m hosszú csipke mindössze 12g-ot nyomott.
A csipkét bemutató fotókon Román Andrásné Vera munkái láthatók:

















Nagyobb mennyiségű eredeti pannónia csipke található az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében.

Felhasznált irodalom:
Román Andrásné Hadri Veronika: A Pannónia-csipke  újrafelfedezése  A Győrffy család és a Pannónia-csipke története 2013
 

2014. szeptember 3., szerda

Futó gyapjú csipkével

Ez a futó is a 2014-es Textiles Konferenciára készült.A békéscsabai Lencsési Csipkeverő Klub tagjaként került csoportos beadásra. A csoport munkájáról a 2014.04.16-os bejegyzésben írtam már.

A kiállításon középen felül látható

A futó alapanyagát Debreczeni János mezőberényi Népi Iparművész szőtte. Ez egy laza szövésű textil. Előnye, hogy nagyon jó puha, szép textúrájú anyag. Hátránya volt, hogy erősen foszlott, ezért nagy odafigyeléssel kellett vele dolgozni. A csipke készítéséhez vékony és vastag gyapjú fonalat használtam.


 A csipke mintája két részből tevődik össze. A középen elhelyezkedő négyzetes minta volt az eredeti.



Beletettem a vastag kontúrszálat, s a pókot egyszerű szövéssel helyettesítettem. Ezt nagyon keskenynek találtam, ezért kiegészítettük Szilvi ötlete alapján az X-es résszel.


Így már majdnem jó volt. Később derült ki, hogy ez a rész nagyon lazává teszi a csipkét. betétnek nem alkalmas, csak rátétnek. Mivel a futó méretéhez képest még mindig keskeny volt a csipke, "hímzéssel" egészítettem ki.


Ez úgy készült, hogy készítettem egy cikk-cakk azsúrt, majd a vékony gyapjú szállal az azsúröltésekbe öltve felülvarrtam a cikk-cakkokat. Még néhány azsúr sor, s elkészült a megfelelő szélességű csipke.
Íme az eredmény: