A reticella egy tűcsipke, amely a 15. században alakul ki, s a 17.század első negyedéig nagyon népszerű volt.
Eleinte a vászonból szálakat húztak, s így rácsokat hoztak létre. Erre a rácsra geometrikus mintákat hímeztek gomblyuköltéssel, amelyek négyzetekből és körökből álltak. Később már nem használtak textil alapot, hanem cérnából készítették el a négyzetes alapot.
Franciaországban 1587-ben Federico de Viniciolo, majd 1617-ben Cesare Vecellio olasz tervezők által megrajzolt mintákat könyv alakban jelentették meg. Ezeket a könyvek nagyon népszerűek voltak, s többször újra nyomtatták.
Később a vertcsipke készítők is átvették ezeket a geometrikus mintákat, és áttört tűcsipke utánzatokat alkottak. Ezekre a mintákra is jellemző a négyzetes szerkezet, amelyeket függőleges, vizszintes és átló irányú osztások tagolnak. A mintát ívelt fonások, pikós fonások, körök, alkotják, amelyeket alakvetésekkel, vászonveréssel, egészveréssel dúsítanak.
A blúz zsorzsett selyem anyagból készült. Egyszerű mélyített kerek nyakkal, háromnegyedes ujjal.
Az ujja alja szabott, enyhe behúzással bővül. A csipkét a blúz aljára, s az ujja végére tettem.
A csipkemintában fonás, pikós fonás, egészverés és háromszög alakú alakvetés található. A széleminta azsúros vászonverés. A moshatóság miatt a pikókat csomózott pikó technikával készítettem.
Ez a csipke jól mosható. Nem célszerű a természetes és a mesterséges alapanyagok keverése, de ez a párosítás kiállta az idők próbáját. A csipkét felvarrás előtt gőzölve átvasaltam, hogy a későbbi mosás során ne ugorjon annyira össze. A vasalást azonban nem lehet megúszni.
A csipke mintarajza:
Források:
https://en.wikipedia.org/wiki/Reticella
Brigitte Bellon: Geklöppelte reticella