Karácsonyra készülve 1

Nézegetve az internet egyes oldalait, a kézművesek már igencsak készülnek a karácsonyra. Én is kedvet kaptam a készülődéshez.
Amikor a poháralátéteket készítettem, maradt három kis 9cm átmérőjű terítőcske, ami szerintem stílusában nem illett a többihez. Ezek felhasználásra várakoztak a polcon. Most érkezett el az idő, hogy hasznossá váljanak. Íme:

A dobozokat egy hobby boltban vásároltam. Vettem még átlátszó fényes víz bázisú lakkot is ott. A színező lazúrt festékboltban szereztem be, ez is víz bázisú. A szakértők szerint fontos, hogy mindkettő azonos bázisú legyen, hogy ne bántsák egymást. Van szintetikus alapú is mindkettőből, de nekem ez barátságosabbnak tetszett, s hígítót sem kellett vennem. Ki lehet mosni az ecsetet a csap alatt, s a levegőn megszárítható.

Ezután kezdődött a munka. Összességében nem vett igénybe túl sok időt a tényleges munka, de a száradásokra időt kell szánni.

Először a lazúrral lekentem a dobozok külső felületét. Ez több lépésben történt, mert valahova fektetni is kellett a dobozokat. A dobozok belsejét eredeti színében hagytam. Száradás után a tetejét lelakkoztam, s még frissen rányomtam a csipkét. Eredetileg úgy gondoltam, hogy majd a csipkét is lelakkozom. Ez nem jött be. Legalábbis ezzel a fajta lakkal.  A csipke ugyanis beszívta a lakkot, ami nem is lett volna baj, de nem egyenletesen tette. Így foltos lett. A sűrűbb szálhelyeken nem akart nedvesedni. No ekkor áldottam , hogy víz bázisú lakkot vettem, mert így le tudtam venni gyorsan a csipkét, s ki tudtam mosni. Nem ment kárba a munkám, a csipke száradás után újra használható lett. Miután megszáradt a fedőlap, a dobozok többi részét is lelakkoztam. 

A csipke az alábbi mintarajz alapján készült ( Fürge Ujjak 1967):

A kész dobozok:

Variációk 5

A legyező mellé most válasszuk ki a "V" alakot:

Mint láthatjuk, ezt kétféleképpen tehetem meg. A V alak felfelé néz:

Itt kétféle verést alkalmaztam. Balról nézve az első és a harmadik félveréssel, a többi szövéssel készült.
A mintarajza:

A másik lehetőség, hogy a V alak lefelé néz:

Ebben a mintacsíkban az első három készült félveréssel, a többi szövéssel.
A mintarajza:

Múltunk, örökségünk 1

Ma már kevés helyen élnek a mindennapi életben a népi hagyományok. A velem egykorúak egy-egy tájházba betérve felismernek olyan tárgyakat, amelyeket még a nagyszüleik használtak anno. A mai fiataloknak ez az élmény már nem adatik meg. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy ápoljuk hagyományainkat, őrizzük régi tárgyainkat, hogy fiataljaink legalább így találkozzanak velük.

Arra gondoltam, hogy az általam meglátogatott tájházakról készítek egy kis összefoglalót. Hátha kedvet kap valaki, s arra járva ő is betér egy kis nézelődésre. Engem elsősorban a textilek érdekelnek, ezért a bejegyzésekben a fő szerep az övék.

A nyár elején Kiskőrösre látogattam, ahol megnéztem a Szent István utcai Szlovák tájházat.  

 

A török dúlás idején Kiskőrös elnéptelenedett. A Wattay földesúri család a felföldi vármegyékből telepeseket hozatott ide. Az idekerült családok evangélikus szlovák családok voltak. Itteni életük során megőrizték vallásukat, hagyományaikat miközben alkalmazkodtak az itteni körülményekhez.

A ház gálickék lábazatú, háromosztatú, nádfedeles parasztház. Mit is jelentenek ezek a szavak?

Gálickék: A szőlő permetezésénél használt rézgálic kristály színe.

Háromosztatú: A ház három fő egységből áll. A bejárat a ház középén a pitvarba nyílik. Ott szemben helyezkedik el a konyha. Az utca felől a tisztaszoba, a pitvar másik oldalán pedig a lakószoba van.

Részletek a tisztaszobából:

a gerendán,az ajtókon, ablakokon is megjelenik a gálickék szín

A figyelmemet azonban rögtön megragadta az ágytakaró:

Közelebbről:

Gyönyörűen hímzett, ők úgy hívják, hogy slingelt.

Ezek az ágytakarók eredetileg nem ágytakarónak készültek. Először alsószoknyák voltak, de amikor elhasználódtak, akkor átalakították ágytakaróvá. 

lehelet vékony anyagra hímzett alsószoknya

 

így felakasztva, kifordítva tárolták a

szoknyákat a tiszta szobában 

a slingelt kommód takaró

Ami még nagyon tetszett: a padozat. A régi parasztházakban földes volt a padozat. A döngölt földet híg sárral felkenték. Ez ugye a használat során felporosodott, ezért a takarítás részeként fellocsolták. Itt ilyen szép mintázattal:

Ugye mennyi érdekesség? És ez még mind csak a tisztaszobában látható csodák egy része.

A pitvarban és a konyhában mindennapi használati tárgyakkal ismerkedhetünk meg:

A lakószobában az öltözködéssel kapcsolatos kiállítást láthatunk:

 

a fiatal pár öltözetét...

 

A fiatalasszony köténye és inge valóságos remekmű!

a kékfestő felsőt...

és a minta nyomásához használt nyomódúcokat...

ez a három baba a lány, a menyasszony, az asszony ruházatát

mutatja be...

láthatjuk a változatos főkötőket.

Az udvaron a gazdasági épületeket mutatják be, a gazdaságban használatos eszközökkel.
Ajánlom mindenkinek e tájház meglátogatását. Sok szép, értékes és érdekes dolgot láthatunk a látogatásunk során.


 

Csipkefajták: A sprang

Most egy olyan csipkefajtával ismerkedhetünk meg, amelyet nem sokan ismernek. A sprang fonott csipke.

A sprang nagyon ősi technika. Már egy  antik görög vázán is megjelenik:

A legkorábbi fennmaradt példánya az i.e. 1400-as évekből származik. A régészek Dániában egy mocsárba sűlyedt leletnél találtak rá. Feltehetően egy hajhálót találtak. Több korai középkori régészeti lelet igazolja létét Norvégiában, Svájcban, Egyiptomban. Elterjedt kézimunka technika volt Közel-Keleten, Közép-Ázsiában, Indiában, Dél-Amerikában, Észak-Amerikában is. Eleinte szövésnek, vagy kötésnek gondolták. A 19. században ismerték el önálló kézimunka fajtának, miután csaknem egyidejűleg  sprang régészeti leletekre bukkantak Dániában és Egyiptomban az 1870-es években. A hagyományos sprang készítéséről, hasznosításáról nem készültek írásos feljegyzések.

1882-ben egy Bécs melletti gyárban megkísérelték egy sprang függőágy készítését. 1889-ben a párizsi világkiállításon bemutattak egy ősi sprang technikával készült darab másolatát, ami felkeltette az érdeklődést a technika iránt. Röviddel a világkiállítás után elkezdték dokumentálni a technikát. 1890-ben ukrán falusiak mutatták be a sprang készítésének tchnikáját. Ők többféle ruhadarabon alkalmazták: sapka, öv,stb

1980-ban Linda Welters a görögöknél azonosítja  a zonari nevű öltözék kiegészítőt, a 2-3 méter hosszú rojtos övet, ami sprang tecnikával készült. Az idős falusi asszonyok akkoriban is még készítették, s ismerték a sprang készítésének technikáját. Mivel nem volt megfelelő szó a csipke eme technikájára, úgy emlegeti Linda Welters mint kötés botokkal, vagy mint szövést, ahol nem halad keresztül szál.  

Ma is ismert, és alkalmazott technika Guatemalában, Mexikóban, Kolumbiában, ahol függőágyakat készítenek a sprang technikával. Kolumbiában a mechita nevű bevásárló táska is sprang csipke. Pakisztánban a sprang a férfi selyem nadrágok húzózsinórjaként van használatban ma is.

Nézzük, hogy is készül a sprang.
Kifeszítünk  párhuzamos szálakat, amelyeket  egy kerethez rögzítünk:

Ezután kezünkkel elkezdjük a szálak keresztezését:

Érdekesség, hogy ha a szálakat keresztezzük, akkor alul és felül is egyszerre keletkezik a minta.

Az egyes minták között pálcák bedugásával stabilizáljuk az elkészült  mintát. Később ezen pálcák helyett fonalat fűzhetünk be, vagy akár a pálca maradhat is dekorációs elemként. 

A befejezést is kétféleképpen végezhetjük. Vagy egy fonal szálat fűzünk be középre a szálak között, vagy pedig hurkolással lehet befejezni a munkát:

 Néhány alkalmazás:

kis sapka

főkötő

falikép

táskák

sál is készülhet ilyen mintával

kabátka

A Húgom kedvence

Most lehet jelentkezni a Textiles Konferenciára Békéscsabára. Ennek kapcsán szeretném megmutatni azt a garnitúrát, amit az előző konferenciára készítettem. Akkor téma a konyha és textíliái voltak, s erre egy terítő és drapéria együttesét készítettem el.

A csipke betét horgolt rece technikával készült. A horgolt recénél gyakran keresztszemes mintákat ültetnek át a recehorgolásba. Ezt tettem én is. Egy beregi keresztszemes csigamintát választottam, s ezt horgoltam meg mint recét.

Ezt a mintát a Kocsisné Szirmai Fóris Mária: Tiszavidéki keresztszemes hímzésminták könyvében találtam:

 

A csigavonal szélére egy egyszerű szélminta került. Így éreztem befejezettnek a mintát. A betétcsipke szélét cakkos széllel szegélyeztem, hogy ne egyenes vonalba kerüljön felvarrásra. Azsúr, sűrű boszorkány öltés és lépcsős laposöltés szegélyezi a csipkét.

A hordozó textil fehér lenvászon. A csipke 100-as horgolócérnával, a hímzés fehér gyöngyfonallal készült. A terítő mérete 170x120cm, a csipke keresztben fut benne. A drapéria 200x60cm.