2020. július 22., szerda

Hátizsák kiegészítőkkel - 1.rész

Alaptémául ezt a zoborvidéki csipkét választottam.


A csipkét még 2015-ben fotóztam kedves házigazdánknál. Egy régi ing ujját díszítette. Elképzeltem, hogy a középső levelecske sort milyen jól lehetne variálni a színekkel. Az eredeti csipkét egy kicsit átalakítottam. A szélét egyszerűsítettem, s mindkét oldalán alkalmaztam a hullámos szélt. Színnek a piros, fehér kék összeállítást választottam. Ez lett belőle:


Amikor ezek a csipkék készültek, akkor már tudtam, hogy mire akarom felvarrni, s hogy milyen hosszú darabra lesz szükségem.
A tárgyak alapanyagául sötétkék farmervászont választottam. Ezen az alapon szépen mutattak a színes csipkék, valamint nem kényes, így jól használható tárgyak készülhetnek belőle.
Készítettem egy mobiltokot, csipkéjének a következőt választottam:


Már régebben készítettem mobil tokot, így a készítés menetének leírását most mellőzöm. A régebbi leírás  itt található .
A mai darab pedig így néz ki:




A mindent tartó tulajdonképpen egy nesszeszer. Ez is készült már több darab. Most egy kis alacsony variációt készítettem. Ezt a csipkét használtam fel hozzá:



A készítésének leírása itt található .
Ilyen lett készen:



A többi csipke felhasználásáról a későbbiekben....

2020. július 12., vasárnap

Csipkés öltözet: A fűző

A legkorábbi fűző ábrázolása Görögországból származik az időszámítás előtti 1600-as évekből.


 A  Kigyó istennő figuráját 19003-ban Arthur Evans Knossos templomtárában találta meg. Egy másik szobor ábrázoláson jól látszik, hogy a ruházat felső része fűzőhöz hasonló, de felsőruházatként viselik. A mellet szabadon hagyva fűzi vékonyabbra a derekat.



A középkorban a test bűnösségét hírdetve a ruházat nem hangsúlyozta a női formákat, hosszú lepelszerű ruházatot viseltek. Ekkor nem viseltek fűzőt.
A fűzőt mint alsóneműt az 1500-as években Catherine de Medici vezette be Franciaországban. Ezek a fűzők a derekat keskenyítették, s a mellet felfelé nyomták. Angliában mind a nők, mind a férfiak vas fűzőt használtak.


Franciaországban, Németországban, Olaszországban kevésbé merev, a csipőt szélesítő fűzőt használtak. A merevítését bálnacsonttal, fapálcákkal, fémpálcákkal oldották meg. Ennek hatására a felsőtestet fordított kúp alakúra formázták.


A 18.században lazábbá válnak a fűzők. Vékonyabb textilekből készülnek, erősen merevítettek.

Általában 60 csontot használtak a merevítéshez, de volt olyan fűző is, amelyben 100 csont volt. A fűzők hátul záródtak, így segítség kellett a felvételhez. Nagy előrelépés volt az önálló öltözködéshez az elülső záródás bevezetése 1848-ban. Ekkor már nem a lehető legkeskenyebb derék elérése volt a cél, hanem a mell tartása és a kellemes forma elérése.


Az 1900-as évek elején divatos fűzők, ahol már csak minimális csontozást használtak:




 A divat változása felgyorsult, s ezzel a fűzők is gyorsan változtak.
A 30-as, 40-es években:


Az 1950-es 60-as években:



A mai fűző viselet:


Ezen az összefoglaló képen jól látszik, hogy hogyan alakult a fűződivat :


Néhány szép csipkés darab:
Itt még fontos volt a csípő kihangsúlyozása:




18.századi fazon:


19.század







20.század eleje:




2015:





http://tahliamckellartextiles.weebly.com/corset-timeline.html#
https://ateliernostalgia.wordpress.com/
https://www.metmuseum.org/
https://historicalcorsets.tumblr.com/
http://donna.hu/cikk/A-fuzo-tortenete/7253