A 150 évig tartó török uralom, majd a felszabadító háborúk következtében Baja és környéke magyar lakossága elpusztult, vagy elmenekült. 1686-ban jelentős számú bunyevác lakos érkezett Dalmáciából és Hercegonivából többek között Bajára és környékére. Összetartó népcsoport. Római katolikus vallásuak. Saját nyelvüket beszélik. A nyelvük sokat változott, magyarosodott a betelepülésük óta. Dalmata és illír néven is említik őket.
A 18.század második felétől az Alföldön jellemző háromosztatú lakóházakat építettek. Az utcára két ablakos szoba néz, majd a nyitott kéményes konyha következik, innen nyílott a lakószoba. Majd az épülethez hozzáépített kívülről megközelíthető melléképületek következnek. Az épület fala vályog téglából épült, a teteje náddal fedett.
Mindkét szobában kemence van, amelyet a konyhából fűtöttek.
A falakat kézi festésű mintázat díszíti, amelyet sablon segítségével készítettek a kalocsai festő asszonyok. Szegély minták:
Fali mintázat:
A szőnyegeket, ágytakarókat, terítőket sajátkezűleg szőtték, esetenként hímzéssel díszítették:
Az ágyneműt, függönyöket slingeléssel, lyukhímzéssel díszítették:
A szövött ágytakaróra a tisztaszobában csomózott rececsipkével díszített vászon ágytakaró is került:
Nem hiányzott a horgolt csipke sem:
Ünnepi ruházatuk elkészítéséhez fényűző anyagokat használtak bársonyt, selymet brokátot.
Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bunyev%C3%A1cok
http://www.museum.hu/muzeum/111/Bunyevac_Tajhaz?f
