Kellemes karácsonyi ünnepeket
és
boldog csipkés új évet kívánok!
Két V alak és a rózsaverés adja ennek a csipkének a mintáját.
A csipke mintarajza:
A csipke 60-as horgolócérnából készítve 6,8 cm széles.
Megtisztelő felkérést kaptam a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti Tagozata nevében Vetró Mihálytól, hogy az Életgazdagság elnevezésű kiállításon szeretnék bemutatni néhány alkotásomat. Izgalommal válogattam az elkészült alkotások között. Végül egy keszkenőt, a Kézműves Remek díjas esküvői garnitúrámból az esküvői stólát:
A keszkenőről ITT , a stóláról ITT lehet olvasni.
a hozzátartozó kesztyűt, gyűrűpárnát és táskát választottam:A kesztyű leírása ITT, a gyűrűpárnáé ITT , a táskáé ITT található.
Az új keresztelő garnitúra volt a másik választásom, amely Hont megyei csipkével van díszítve:
A garnitúráról a részletes beszámoló sem marad el. Egy képet már megmutattam a Facebookon róla, amely ITT látható.
Köszönöm a lehetőséget, hogy képviselhettem a több mint 120 alkotó között a vertcsipke készítésének művészetét.
Aki teheti nézze meg a kiállítást. Sok-sok gyönyörű alkotást láthat. A tárlat eszmeiségéről ITT olvashat. A kiállítás Budapesten a Vigadóban az 5. és 6. emeleten 2023. január 29-ig látogatható. Az én csipkéim az 5. emeleten találhatóak.
Az itt található mintarajz:
Alapanyagként fémesen csillogó szálakat választottam, amelyek műszálasak. Ezüstöt és borvöröset.
Jó volt vele dolgozni mindaddig, amíg nem kellett meghúzni a szálat. Ekkor nyúlt, s nem igen mozdult az ezüst szál. Ez akkor volt leginkább problémás, amikor a mintában a fenti négy levélkét kellett volna egy csokorba rendezni az őket összefogó szállal. Ezért nem is úgy sikerült, ahogy szerettem volna.
Ezt a szép csipkét feltétlenül el fogom készíteni pamut cérnából is, ahol a fenti problémák kiküszöbölhetőek.
Végülis a végeredmény:
A négy gyertya egyben:
Szeptember végén a fehérvárcsurgói Károlyi kastélyban jártam a Quartettissimo Európai Vonósnégyes Fesztiválon.
A fesztiválon fellépett a cseh Dolczal Quartet, a francia Elmire Qurtet és a magyar Aeterna Quartet. A három estén modern és klasszikus darabokat is hallhattunk. Csodálatos élmény volt.
Szabad időnkben megtekintettük a kastélyban lévő kiállítást is, amely nagyon szép és érdekes. A kiállított tárgyakat nézegetve feltűnt három filmjelmez. Először átsiklott rajta a tekintetem, de mivel csipke is volt a ruhákon, kicsit közelebbről is megszemléltem. Láttam, hogy kézi készítésű csipkék díszítik a ruhákat. Rögtön lázba jöttem. Szerettem volna a csipkéket közelebbről lefényképezni. Ehhez azonban Angelika Edzard asszony engedélye kellett. Angelika Edzard Károlyi György felesége. Jelenleg Ők ketten viselik gondját a kastélynak. Este a hangverseny előtt beszélni tudtam Angelika asszonnyal, s megállapodtunk, hogy másnap délelőtt a kíséretében mehetek fotózni. Így is történt.
Most a kiállított férfi jelmezt, illetve annak csipkéit mutatom be.
A kosztümön kétféle csipke található: a zsabó, vagy nyakbavaló és a kézelő. Nézzük először a zsabót:
A levélkék készítése a egyik kedvencem. Most egy kis levélkés terítőt választottam a színezés alapjául.
Háromféle változatban készítettem el.
Az első alkalommal fehér lett a csipke:
Izgatott, hogy hogyan tudom a levélkéket az alaptól eltérően színezni. Nem a hagyományos cluny technikát alkalmaztam, hanem vendégszálat használtam. Ugye a vendég jön, s elmegy. A színes szálakat itt is bevettem, majd elhagytam. A kimenő párok eldolgozása nem volt probléma, mert a levélkékben könnyen el tudtam bújtatni.
A második csipkém így már két színnel készült. Az alap zöld lett, a virágok sárgák. A színek kiválasztásánál nekem a pitypang lebegett a szemem előtt. Amikor az unokám meglátta a csipkét, neki a nárcisz jutott róla az eszébe.
A harmadik változatnál éltem a lehetőséggel, s már háromféle színt használtam. A fehér pár volt a vendég.
Összhatásban nagyon eltérőek lettek, pedig a mintarajz ugyanaz.
Mint ebből és az előző bejegyzésből is kitűnik, a színek megváltoztatják a csipke kinézetét. Jól választott színekkel egészen más hatású csipkét kaphatunk. Érdemes kísérletezni!
A 150 évig tartó török uralom, majd a felszabadító háborúk következtében Baja és környéke magyar lakossága elpusztult, vagy elmenekült. 1686-ban jelentős számú bunyevác lakos érkezett Dalmáciából és Hercegonivából többek között Bajára és környékére. Összetartó népcsoport. Római katolikus vallásuak. Saját nyelvüket beszélik. A nyelvük sokat változott, magyarosodott a betelepülésük óta. Dalmata és illír néven is említik őket.
A 18.század második felétől az Alföldön jellemző háromosztatú lakóházakat építettek. Az utcára két ablakos szoba néz, majd a nyitott kéményes konyha következik, innen nyílott a lakószoba. Majd az épülethez hozzáépített kívülről megközelíthető melléképületek következnek. Az épület fala vályog téglából épült, a teteje náddal fedett.
Mindkét szobában kemence van, amelyet a konyhából fűtöttek.
A falakat kézi festésű mintázat díszíti, amelyet sablon segítségével készítettek a kalocsai festő asszonyok. Szegély minták:
Fali mintázat:
A szőnyegeket, ágytakarókat, terítőket sajátkezűleg szőtték, esetenként hímzéssel díszítették:
Az ágyneműt, függönyöket slingeléssel, lyukhímzéssel díszítették:
A szövött ágytakaróra a tisztaszobában csomózott rececsipkével díszített vászon ágytakaró is került:
Nem hiányzott a horgolt csipke sem:
Ünnepi ruházatuk elkészítéséhez fényűző anyagokat használtak bársonyt, selymet brokátot.
Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bunyev%C3%A1cok
http://www.museum.hu/muzeum/111/Bunyevac_Tajhaz?f