Bunyevác Tájház Baján

A 150 évig tartó török uralom, majd a felszabadító háborúk következtében Baja és környéke magyar lakossága elpusztult, vagy elmenekült. 1686-ban jelentős számú bunyevác lakos érkezett Dalmáciából és Hercegonivából többek között Bajára és környékére. Összetartó népcsoport. Római katolikus vallásuak. Saját nyelvüket beszélik. A nyelvük sokat változott, magyarosodott a betelepülésük óta. Dalmata és illír néven is említik őket.

A 18.század második felétől az Alföldön jellemző háromosztatú lakóházakat építettek. Az utcára két ablakos szoba néz, majd a nyitott kéményes konyha következik, innen nyílott a lakószoba. Majd az épülethez hozzáépített kívülről megközelíthető melléképületek következnek. Az épület fala vályog téglából épült, a teteje náddal fedett.

Mindkét szobában kemence van, amelyet a konyhából fűtöttek. 

A falakat kézi festésű mintázat díszíti, amelyet sablon segítségével készítettek a kalocsai festő asszonyok. Szegély minták:

Fali mintázat:

A szőnyegeket, ágytakarókat, terítőket sajátkezűleg szőtték, esetenként hímzéssel díszítették:

Az ágyneműt, függönyöket slingeléssel, lyukhímzéssel díszítették:

A szövött ágytakaróra a tisztaszobában csomózott rececsipkével díszített vászon ágytakaró is került:

Az asztalt is két terítő borította. A szövött, hímzett terítőre rececsipkével díszített vászon terítő került.

Nem hiányzott a horgolt csipke sem:

Ünnepi ruházatuk elkészítéséhez fényűző anyagokat használtak bársonyt, selymet brokátot.

Források:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Bunyev%C3%A1cok

http://www.museum.hu/muzeum/111/Bunyevac_Tajhaz?f

Sárköz-Sárpilis

 Pilis ( 1903 óta Sárpilis) A Sárköz legkisebb települése. Nevét onnan kapta, hogy a település valószínű egy kopasz dombra települt, amely olyan volt, mint a barátok pilise (a pálos rend központja a Pilisben volt). Másik feltételezés, hogy a környék mocsaras területein sok pillangó élt, s innen ered a pillés szóból a Pilis elnevezés. A falun kívüliek Vargyúországnak nevezik a falut, mert a környéken sok varjú élt. Ezt az elnevezést a faluban lakók sértésnek élik meg.

Sárpilis kultúrájában ugyanolyan magas értéket képvisel, mint bármely másik sárközi település. Ezen értékek megőrzésére, megmutatására 2006-ban létrehozták a tájházat. 

A tájházban megtalálhatóak a szövés eszközei. A sárközi szőtteseknek több fajtája van. Az ünnepi szőttes piros, fekete csíkok különböző variációja.

 

A vetett ágy párnáin is sárközi szőttes látható:

Az erősen sodrott vékony fonalból szőtték a bodorvásznat. Ez a finom fonalból szőtt vászonféleség, ha kimosták, fodrozódó felületet adott.

Látható itt egy festett tulipános láda. Ilyen ládában gyűjtögette az eladósorban lévő leány a hozományát.

A régi elhasználódott ruhák ép részeit babákon mentették meg:

Szép rojtkötéses kézimunkákkal is találkozhatunk a tájházban:

Egy kötény rojtos dísze:

Egy külön szoba állít emléket Oláh Márta gyönygfűző Népi Iparművésznek:

Forrás: http://www.sarpilis.hu/tajhaz.htm ( 3. fotó)

A többi fotót magam készítettem.

Sárköz - Alsónyék

Sárközi kirándulásom következő állomása Alsónyék. A település Bátaszék közvetlen közelében helyezkedik el.  

A tájház 2002-ben nyílt meg egy a falu egyik legszebb polgári jellegű épületben. A kiállítás egyik részében a 19-20. században virágkorát élő Sárköz tájegység népi kultúrájának tárgyi eszközei tekinthetők meg. 

A szobabelső részletei: asztal sarok paddal:

A fenti kép jobb oldalán egy ritkán látott eszközt láthatunk, falra akasztható kanáltartókat:

A szőttes díszpárnákkal megrakott ágy, előtte festett székekkel:

Az ablakokon fehér száda függöny:

A településen is nagy hagyománya volt a szövésnek. A sárközi szőttesek piros, fekete mintázattal fehér alapra készültek. 

Szekszárdon nőttem fel, a Sárköz szomszédságában. Akkoriban teljesen természetes volt, hogy ha bementünk a helyi méterárú boltba, akkor többféle sárközi szőttesből lehetett válogatni. Az iskolában az osztálynapló akkor még papír alapú volt. A naplóborító természetesen sárközi szőttes volt, az osztály ablakain szádából készült függöny volt. Nálunk otthon is a fent látható szádához hasonló függöny volt. Még most is őrzöm, és használom azt a sárközi abroszt, amit 50 éve kaptam Nagymamámtól. 

A tájházban most sajnos nem láthattunk a kiállítva teljes viseleteket, de szép egyedi darabokat igen. 

Kendőt szép rostkötéses selyemrojttal:

Díszes csipkékkel díszített kötényt:

Lányka szoknyát:

A lányka szoknyák nem egy életkorra készültek, hiszen a drága alapanyagokat sokszor külföldről szerezték be. A szoknyákra felhajtásokat varrtak, amit a leány növekedésével leengedtek, s ismét megfelelő hosszúságú volt a szoknya. 

A felhajtásokat a szoknya fonákoldalára varrták. Így ha leengedték, akkor nem látszott annyira  az anyag megfakulása.

Még néhány szép részlet a viseletekből:

Alsónyék közelében az M6-os autópálya építése során közel 80 hektáron végeztek ásatásokat. A leletanyag nagy része a késő-újkori lengyeli kultúra idejéből származik. (i.e.4900-4300). Már ebben az időben készültek szövetek, melyekre közvetett bizonyítékok vannak. Pl a félkész agyagedények alján szövött anyag lenyomata látható. Az agyag szövőszék nehezékek egyszerű szövő keretre utalnak.

Az orsó gombok, orsó karikát a mai technikához hasonló fonásról árulkodnak.

 Forrás: Az Alsónyék Község Önkormányzata által kiadott kiadvány

             A fotókat én készítettem

Sárköz - Báta

A bátai Tájház a Duna szabályozása után meggazdagodott katolikus lakosság jellegzetes paraszti portáját: lakóházát, gazdasági épületeit és a 19. század végén felvirágzó népviseltet mutatja be, ahol azonban a kisebb lélekszámú református lakosság népi kultúrájá

nak tárgyi emlékei is helyet kaptak. 

A csomózott és varrott csipke szempontjából valóságos kincsesbánya ez a tájház. A bütkötés, vagy ahogyan sokan nevezik bütök kötés jellemző csipkéje ennek a vidéknek. A bütkötés tompa hegyű tűvel, csupa csomóból készített csipke. A csipke mintázatát a csomók, s a köztük lévő kihagyott csomók, a lukak adják. A mintázat geometrikus. Ezzel a technikával akár 8-10 cm széles csipkét is lehet készíteni. Ezt a csipkét szélek összedolgozásánál használják. Pöndőkötésnek is nevezik.
A paraszti szövőszéken csak keskeny vásznakat, szőtteseket tudtak készíteni, ezért össze kellett dolgozni őket, ha szélesebb textilre volt szükségük.

Közelebbről nézve jól látszanak a varrott csomók:

Használták még a Sárközben a büt kötést a pendely díszítésére. A pendely a női alsótestet fedő, házi vászonból készült ruhadarab neve. A pendely lehet egyenes, vagy szabott pendely. Az egyenes pendely alsó és felső bősége egyforma. A szabott pendely felül keskenyebb, alul kiszélesedő. A bővülést betoldott alul szélesebb, felül keskenyebb úgynevezett ereszték adja. A varrások összedolgozásánál díszítették ék alakú büt kötésekkel a Báta vidékiek a pendelyt. Ezekre láthatunk szép példákat a tájházban: