A legyező ősidők óta használt eszköz, amelyet a rovarok elűzésére, vagy a tűz élesztésére használtak. Virágkorát a 19. században, és a 20. század elején élte. A 19. században a legyezőgyártás fellegvára Párizs volt. A kézi legyezők készítésében élenjáró volt a Duvelleroy ház. A céget 1827-ben Jan-Pierre Duvelleroy alapította. Nem csak legyezőket, hanem egyéb kiegészítőket is készítettek: táskákat, pénztárcákat, látcsöveket. A századfordulón a szecesszió új korszakot nyitott a legyezők történetében meghonosítva a kanyargó növényvilágot.
Ebből a korból származik a már Georg Duvelleroy vezette ház nevéhez köthető baglyot ábrázoló legyező.
A legyező szerkezetét 13 darab acélberakásos teknőc küllő adja.
A legyező alapja fekete gépi tüll, amelyre kiterjesztett szárnyú baglyot aplikáltak. A bagoly vékony ágon ül. Az ág jobbra, balra felfut a legyező oldalán. A díszítmény vetcsipke és varrott technikával készült, amelyet acél flitterek díszítenek.