A mai Nagybánhegyes település írásbeli feljegyzések szerint már a 15. században lakott település volt Bánhegyesse néven. A törökdúlás idején néptelenné vált a vidék. Az ujjáalakulás betelepítéssel 1832-re tehető. Ekkor a lakosság többsége szlovák ajkú volt, ezért Tótbánhegyesnek nevezték el. 1908-tól nevezik Nagybánhegyesnek.
A Délalföldön elterjedt csipkekészítési technika volt a neccelés, vagyis a csomózott rece készítés. Nagybánhegyesen többek között a főkötőket készítették csomózott recetechnikával. A recehálót virágmintás kitöltéssel tették díszessé.
Az asszonyok a hajukat kontyba fogták, amelyet díszes, rézből készült kontycsattal rögzítettek.
S a fenti módon főkötőt viseltek rajta.
A 2025-ös Mesterségek Ünnepén a Békésmegyei Népművészeti Egyesület sok szép nagybánhegyesi necc főkötőt mutatott meg a nagyközönségnek. Nézzük :
