Variációk 17

Most mese nélkül...
A következő variáció:

 és a mintarajza:

Legközelebb két hét múlva jelentkezem.

Csipkések Nagykállón

Az idén szép őszi időben került megrendezésere Nagykállón a Csipkekészítők VI. Nemzetközi Konferenciája. A kétévente megrendezett konferenciára idén külföldi vendégek is érkeztek. Képviselték magukat a lengyel, az orosz, a német csipkések is. Munkájukat be is mutatták:

 

A csipkések számára a legnagyobb izgalmat a konferencia pályázatára való készülés jelentette. Két témában mutathatták meg alkotásaikat. A "Csipkés mellény" és a "Dobd fel a pólót" pályázatra beérkező alkotások a Művelődési Központ kamara termében kerültek kiállításra. Két részlet a kiállításról:

A kiállítás 2014.10.22-ig megtekinthető Nagykállón  a Kossuth út 8.sz  alatt a Művelődési Központban.

A konferencián érdekes előadásokat hallhattunk. Három viseletet ismerhettünk meg Mészáros Attila etnográfus segítségével. A decsi fiatal, gyermektelen menyecske templomi ruhája került bemutatásra, majd egy zsérei viselet, utána pedig a mérai nagyünnepi viseletet.

 Ezután egy kevéssé ismert csipke kutatásáról, a sprang kutatásáról beszélt Sebők Valéria, aki Szerbiából érkezett.

Erdély csipkéiről Szőcsné Gazda Enikő tartott előadást.

Az elméleti ismeretek mellett gyakorlati ismereteinket is bővíthettük.  Foglalkozhattunk a gömöri, a hunnia, a szolnoki csipkével, a frivolitással, a láthatatlan összedolgozással, csomózott rececsipkével, s Anni Rühle vezetésével a frizado spanyol varrott csipkével.

 Szórakozásunkról is gondoskodtak a szervezők. Első este táncházban vehettünk részt:

Második napon Harangodon pusztapartyn kóstolhattuk meg a kemencében sült finomságokat, amelyeket finom paprikás forralt borral öblíthettünk le.

Este hangulatos tombolán nyerhettünk ajándékokat:

Nagyon hasznosan telt ez a hétvége minden résztvevő számára. Jól éreztük magunkat. Köszönjük a szervezőknek a hatalmas munkát. Reményeink szerint két év múlva ismét találkozunk Nagykállón.

Külön öröm volt számomra, hogy sikeresen pályáztam a mellény kategóriában. Két pályamunkát készítettem.

Ez a lenvászon mellény nem nyerte el a zsűri tetszését.

Ezt a farmer mellényt viszont megosztott második helyezéssel díjazta a zsűri.

Csipkefajták: Máltai csipke

Málta egy kis szigetország Dél-Európában. A Földközi tenger középső részén helyezkedik el Szicília és Afrika között.

A csipkekészítés hagyománya a 16.századra nyúlik vissza. Ekkor tűcsipkét készítettek. A ma máltai csipke néven ismert vertcsipke meghonosítása két emberhez kapcsolódik. A 18.században Lady Hamilton Chichester csipkeverőket küldött Máltára, ahol a tűcsipkék motívumait felhasználva alakították ki a sajátos stílusú vertcsipkét. Dun Guzepp Diacono Gozo szigetén igyekezett a csipkeverésből megélhetést biztosítani a családok számára.

A csipkekészítéshez legtöbbször méz színű spanyol selymet használtak. A 20.század elejéig fekete selyemmel is dolgoztak, de a kereslet csökkenése miatt ezt elhagyták. Használtak vékony lencérnát is. Az ebből készült csipkét főleg ruházat díszítésére alkalmazták a tartóssága miatt.

A máltai csipke a tűcsipke hagyományai miatt geometrikus mintázatú. Jellemzője a 8 ágú máltai kereszt, s a sok levélke motívum. A levélkék gömbölydedek. Az egyes motívumokat nem hálók, hanem lábak kötik össze.

 

A képeket a www.pinterest.com oldalról gyűjtöttem.

Pannónia csipkét készítettem

Szeretném bemutatni, hogyan is készítettem el az első a pannónia csipkémet. Már az előző bejegyzésekben írtam a csipke kialakulásáról, a táborról, ahol a pannónia csipke készítését tanultam, most nézzük, hogy is készül ez a vegyes technikával készülő csipke.

Első lépésként megtanultam az erre a csipkére oly jellemző pannónia zsinór horgolását, s az ebből kialakítható alakzatok készítését:

Elkészítettem az alapot, amire a csipkét varrom. Színes lapra meg kell rajzolni a munkánk kontúrját   ( mi készen kaptuk a rajzot). Vastag kartonpapírral alábéleltem:

A tetejét átlátszó fóliával leragasztottam, majd összevarrtam a két réteget:

Kerekre vágtam, mert így kevésbé akad meg a cérna varrás közben. Meghorgoltam 100-as horgoló cérnából a mintaelemeket:

Vera ( Román Andrásné Vera tanított minket végtelen türelemmel ) segítségével elrendeztük az alapon, majd odavarrtam az elemeket:

S elkezdtem a pókhálók varrását gépi hímző cérnával. Nekem sokáig tartott, míg rájöttem arra a mozdulatra, amivel létrejött a pókhálót rögzítő csomó. A táborban eddig jutotttam el:

Nagyon aprólékos, nagy odafigyelést igénylő munka. Itthon befejeztem a pókok varrását:

 

Átgőzöltem a munkát, majd a hátoldalon elvágtam a rögzítő szálakat. Szemöldök csipesszel kiszedegettem a csipkéből a rögzítő szálakat. És az első pannónia csipkés terítőcském:

Így levágva szembesültem vele, hogy ez a csipke mennyire könnyű, légies!
Átvilágítva talán jobban érzékelhető a könnyedsége:

Variációk 16

Ez a variáció az egyik kedvencem. Amikor megrajzoltam és ránéztem a bogáncs virága jutott eszembe róla.

 A virágának a gumós alja, a kinyíló szirmok, s alul a levelek.

Szerintetek nem így van? A bogáncsról pedig a lányaim egyik kedves meséje. Le is írom Nektek, hátha nem ismeritek. 

Molnár Andrea: Virágverseny

A virágok már réges-régen vetélkedtek egymással, mindegyikük azon igyekezett, hogy szebb, különb, illatosabb legyen a többinél.A rózsa úgy vélte, hogy minden virág társát sikerült már túlszárnyalnia, ezért azt javasolta, hogy rendezzenek virágversenyt, azon döntsék el melyikük a leggyönyörűségesebb. Mindenki helyeselt, a pipacs éppúgy, mint a szegfű és a liliom, egyedül a bogáncs volt más véleményen.

-Mindannyian a legszebbek vagytok, minek versenyeznétek? - szólt szerényen, halkan.

Persze lehurrogták. Azért van a verseny ellen, mert mert tudja, hogy neki csakis az utolsó, a legeslegutolsó hely juthat. És elhatározták, hogy igenis versenyezni fognak. Csak azt kellett eldönteniük, ki legyen a verseny bíró. Az elbizakodott rózsa azt javasolta, legyen az az első arra járó. Javaslatát el is fogadták, s várakozni kezdtek. Nagy sokára léptek dobaja hangzott, és megjelent az első arra járó: egy csacsi.

A füles körbenézett. Szemügyre vette a virágokat, amelyek megfeszített erővel igyekeztek virítani, illatozni, hogy felülmúlják egymást. Tekintete végül a bogáncsra esett. Boldogan feliázott örömében, mert a bogáncsot találta a legszebbnek, a legétvágygerjesztőbbnek. Oda is kocogott hozzá, s jóízűen falatozott belőle.

A virágok sápadoztak, kókadoztak mérgükben, hogy a csúf bogáncs így lefőzte őket. Majd kimondták, hogy a csacsi egy nagy szamár, ezért az ítélete nem mérv adó. Más döntőbíró kell. Mondjuk, az első arra vetődő ember. Ebben meg is egyeztek.

Délutánra járt már az idő, amikor arra vetődött az első ember: egy kisgyerek. Nem sejtette, hogy ő most döntőbíró, csupán játszani szeretett volna. Körülnézett, hogy mivel játszhatna, és se a rózsa, se a liliom, se a pipacs, se a többi szépséges virág nem látszott alkalmas játékszernek. Ellenben megpillantotta a bogáncsot., és felragyogott a szeme.

-Jaj de remek! Nagyszerű! - kiáltotta örömmel.

Odafutott a bokorhoz, tépett róla egy marokra való bogáncsot, és kedves, mókás figurákat kezdett kiformálni belőlük. Kis kádat. Aztán kerek koszorút. Aztán négy lábon álló bumfordi állatot. A virágokat pillantásra sem méltatta.

Azok dúltak-fúltak és dühöngtek, a pipacs ekkor lett piros haragjában. Végül a virágok kijelentették, hogy az ember nem is ember volt, hanem csak egy gyere, így az ítélete nem érvényes, más döntőbírót kell választani.

Alkonyat tájt arra vetődött a szépséges pávaszempillangó. A virágok úgy gondolták, ő aztán igazán illetékes a szépség dolgában, hiszen maga is gyönyörű szép. Felkérték döntőbírónak s a pillangó el is vállalta a megtisztelő feladatot, de azt mondta, neki most dolga van, később majd visszajön, és ítéletet mond.

A virágok szépítkezni kezdetek. Estharmattal mosogatták szirmukat, illegették karcsú derekukat, ragyogtatták színeiket, árasztották illatukat. A legnagyobb készülődés közepette egy sereg bogár érkezett. Fáradtak voltak, le szerettek volna telepedni, egy-egy virágszálon lágyan ringatózni, de a virágok elzavarták őket.

-Eredjetek innen, - mondták- mi most versengünk, szépségünkkel vetélkedünk, ne csúfítsatok el bennünket! Hessenjetek el!

Egyedül a bogáncs hívta őket:

-Gyertek kedveskéim, foglaljatok helyet énrajtam, elfértek mindannyian.

A bogarak elfogadták a szíves meghívást, s megtelepedtek a bogáncson. Közben beesteledett. a rózs a bájos pirulása, a liliom fehér ragyogása, a pipacs lángolása mind eltűnt a vaksötétben. A bogáncs ellenben csillogni-villogni kezdett, mert a vendégei nem voltak mások, mint a szentjános bogarak. Ekkor érkezett a pávaszempillangó. S meglátta a bogáncsot, amely úgy tündökölt, mintha szikrázó gyémántvirágok nyíltak volna rajta. Odalebbent a bogáncshoz, körbe-körbe repült felette, s röpködtével ítéletet is hirdetett. Így győzött a bogáncs  harmadszor és immár véglegesen a virágversenyben. De a virágok a mai napig se nyugodtak bele vereségükbe.

És hát itt a mintarajz is:

Táborban Gébárton

Mint az előző bejegyzésben írtam az idén nyáron egy hetet töltöttem Zalaegerszegen a gébárti táborban. Gébárt Zalaegerszeg egy része, egy víztározó melletti festői táj.

 Itt található a Zala megyei Népművészeti egyesület alkotóháza.

Ebben az alkotóházban több műhely található, a közösségi térben kiállítják az egyesület tagjainak zsűrizett munkáit:

 

Ilyen kellemes környezetben töltöttünk egy hetet a pannónia csipke technikájának megtanulásával.

Két csoportban tanultunk. A csipkeverők  Takács Zsuzsanna vezetésével:

és a pannóniások Román Andrásné Vera vezetésével:

Voltak köztünk kezdők és haladók is. Vera egy kis kiállításon mutatta be, hogy mit is fogunk tanulni:

Igyekeztünk a technikát minél jobban elsajátítani. Nagyon szorgalmasak voltunk. A késő esti órákba nyúlóan varrtuk a csipkét. Meg is lett az eredménye. Ilyen szépeket alkottunk:

A tábor végén büszkén ültünk munkáink mögött:

Csipkefajták: Pannónia csipke

Már tavaly nyáron kaptam a Húgomtól egy linket, ahol a pannónia csipke készítését oktató táborról olvashattam. Az a tábor Zalaegerszegen egy határokon átnyúló projekt része volt, s nem jelentkezhettem rá a feltételek miatt. Az idén örömmel olvastam az egyesület hírlevelében, hogy az idén is oktatják ennek a csipkének a készítését. Jelentkeztem, s megismertem a csipke kutatóját, oktatóját Román Andrásnét Hadri Veronikát. Ő átadta nekem a Magyar Néprajzi Társasághoz beadott díjazott pályamunkáját. E pályamunka alapján készült ez a bejegyzés.

A pannónia csipke

A vegyes, horgolt-varrott technikájú csipke megalkotása Bobai Győrffy János nagykanizsai ügyvéd feleségének, a Tomkaházi és Bisztricskai Thomka Ilonának a nevéhez fűződik. A hölgy 1908 táján készítette az első különböző technikával készült csipkedarabokból összedolgozott estélyi ruhadíszét. A sikeren felbuzdulva elkezdte tanulmányozni a csipkeöltéseket, majd saját ötletei alapján elkezdett csipkéket készíteni. Az első darabokra jellemző volt, hogy batisztból kivágott, vagy nagyméretű horgolt motívumokat dolgozott össze csipkeöltésekkel. A Győrffy Jánosné által feltalált és szabadalmaztatott csipkezsinór egyik fontos jellemzője a pannónia csipkének. Ez a csipkezsinór alkalmas levelek, indák, virágok, madarak, stb készítésére. Ezeket az alakzatokat csipkeöltésekkel dolgozták össze. 11 féle csipkeöltést alkalmaztak. Jellemző még a csipkére a pókhálót utánzó csipkeösszedolgozás.

A pannónia csipke leheletszerű könnyedségét mutatja, hogy egy 20cm széles, 1m hosszú csipke mindössze 12g-ot nyomott.

A csipkét bemutató fotókon Román Andrásné Vera munkái láthatók:

 

Nagyobb mennyiségű eredeti pannónia csipke található az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében.

Felhasznált irodalom:
Román Andrásné Hadri Veronika: A Pannónia-csipke  újrafelfedezése  A Győrffy család és a Pannónia-csipke története 2013