Variációk 16

Ez a variáció az egyik kedvencem. Amikor megrajzoltam és ránéztem a bogáncs virága jutott eszembe róla.

 A virágának a gumós alja, a kinyíló szirmok, s alul a levelek.

Szerintetek nem így van? A bogáncsról pedig a lányaim egyik kedves meséje. Le is írom Nektek, hátha nem ismeritek. 

Molnár Andrea: Virágverseny

A virágok már réges-régen vetélkedtek egymással, mindegyikük azon igyekezett, hogy szebb, különb, illatosabb legyen a többinél.A rózsa úgy vélte, hogy minden virág társát sikerült már túlszárnyalnia, ezért azt javasolta, hogy rendezzenek virágversenyt, azon döntsék el melyikük a leggyönyörűségesebb. Mindenki helyeselt, a pipacs éppúgy, mint a szegfű és a liliom, egyedül a bogáncs volt más véleményen.

-Mindannyian a legszebbek vagytok, minek versenyeznétek? - szólt szerényen, halkan.

Persze lehurrogták. Azért van a verseny ellen, mert mert tudja, hogy neki csakis az utolsó, a legeslegutolsó hely juthat. És elhatározták, hogy igenis versenyezni fognak. Csak azt kellett eldönteniük, ki legyen a verseny bíró. Az elbizakodott rózsa azt javasolta, legyen az az első arra járó. Javaslatát el is fogadták, s várakozni kezdtek. Nagy sokára léptek dobaja hangzott, és megjelent az első arra járó: egy csacsi.

A füles körbenézett. Szemügyre vette a virágokat, amelyek megfeszített erővel igyekeztek virítani, illatozni, hogy felülmúlják egymást. Tekintete végül a bogáncsra esett. Boldogan feliázott örömében, mert a bogáncsot találta a legszebbnek, a legétvágygerjesztőbbnek. Oda is kocogott hozzá, s jóízűen falatozott belőle.

A virágok sápadoztak, kókadoztak mérgükben, hogy a csúf bogáncs így lefőzte őket. Majd kimondták, hogy a csacsi egy nagy szamár, ezért az ítélete nem mérv adó. Más döntőbíró kell. Mondjuk, az első arra vetődő ember. Ebben meg is egyeztek.

Délutánra járt már az idő, amikor arra vetődött az első ember: egy kisgyerek. Nem sejtette, hogy ő most döntőbíró, csupán játszani szeretett volna. Körülnézett, hogy mivel játszhatna, és se a rózsa, se a liliom, se a pipacs, se a többi szépséges virág nem látszott alkalmas játékszernek. Ellenben megpillantotta a bogáncsot., és felragyogott a szeme.

-Jaj de remek! Nagyszerű! - kiáltotta örömmel.

Odafutott a bokorhoz, tépett róla egy marokra való bogáncsot, és kedves, mókás figurákat kezdett kiformálni belőlük. Kis kádat. Aztán kerek koszorút. Aztán négy lábon álló bumfordi állatot. A virágokat pillantásra sem méltatta.

Azok dúltak-fúltak és dühöngtek, a pipacs ekkor lett piros haragjában. Végül a virágok kijelentették, hogy az ember nem is ember volt, hanem csak egy gyere, így az ítélete nem érvényes, más döntőbírót kell választani.

Alkonyat tájt arra vetődött a szépséges pávaszempillangó. A virágok úgy gondolták, ő aztán igazán illetékes a szépség dolgában, hiszen maga is gyönyörű szép. Felkérték döntőbírónak s a pillangó el is vállalta a megtisztelő feladatot, de azt mondta, neki most dolga van, később majd visszajön, és ítéletet mond.

A virágok szépítkezni kezdetek. Estharmattal mosogatták szirmukat, illegették karcsú derekukat, ragyogtatták színeiket, árasztották illatukat. A legnagyobb készülődés közepette egy sereg bogár érkezett. Fáradtak voltak, le szerettek volna telepedni, egy-egy virágszálon lágyan ringatózni, de a virágok elzavarták őket.

-Eredjetek innen, - mondták- mi most versengünk, szépségünkkel vetélkedünk, ne csúfítsatok el bennünket! Hessenjetek el!

Egyedül a bogáncs hívta őket:

-Gyertek kedveskéim, foglaljatok helyet énrajtam, elfértek mindannyian.

A bogarak elfogadták a szíves meghívást, s megtelepedtek a bogáncson. Közben beesteledett. a rózs a bájos pirulása, a liliom fehér ragyogása, a pipacs lángolása mind eltűnt a vaksötétben. A bogáncs ellenben csillogni-villogni kezdett, mert a vendégei nem voltak mások, mint a szentjános bogarak. Ekkor érkezett a pávaszempillangó. S meglátta a bogáncsot, amely úgy tündökölt, mintha szikrázó gyémántvirágok nyíltak volna rajta. Odalebbent a bogáncshoz, körbe-körbe repült felette, s röpködtével ítéletet is hirdetett. Így győzött a bogáncs  harmadszor és immár véglegesen a virágversenyben. De a virágok a mai napig se nyugodtak bele vereségükbe.

És hát itt a mintarajz is: