Írországban az 1700-as években jelent meg először a horgolás. A Szent Orsolya rendi apácák Franciaországban tanulták meg a horgolás technikáját, s sokáig a rend falai között készítették csipkéiket. A varrott csipke mellett kedvelt csipkefajta lett a gyors elkészíthetősége miatt. Változást az 1845-ben kezdődő nagy éhínség hozta meg. Az írek nagy szegénységben éltek. A nehéz időjárási körülmények miatt a rossz termőföldön főként burgonyát termeltek. Ez volt a fő, sokak számára egyetlen, élelmiszerük. 1845-től több éven át a burgonyavész nevű betegség tette tönkre a termést, ami éhínséghez vezetett. A lakosság negyede éhen halt, sokan kivándoroltak. A nemes hölgyek ekkor iskolákat alapítottak, ahol oktatni kezdték a csipkekészítést. Az elkészült csipkéket hazai és külföldi piacokon értékesítették. A nők váltak családfenntartókká. Az így szerzett jövedelem mentett meg sok családot az éh haláltól. Hamarosan olyan magas lett a kereslet az ír horgolt csipke iránt, hogy professzionális kereskedők kezdtek el foglalkozni a csipkével. Az 1900-as években e csipke iránt is lanyhult a kereslet, hiszen a gépi csipke olcsóbb, s könnyen hozzáférhető volt. 1988-ban Márie Treanor Mrs. Beggan segítségével felélesztette a horgolt ír csipke készítésének hagyományát. Nekik köszönhető, hogy ma világszerte ismert az ír horgolt csipke.
A csipke alapanyaga finom fehér pamut, vagy lencérna. Az ír csipke készítése során először a nagyobb alakzatokat készítik el. A motívumok virágok, levelek, szárak, pillangók.
A horgolt motívumok három dimenziósak. Eleinte vastag bélfonalat használtak a térbeliség kiemelésére. Ma azonos vastagságú fonallal dolgoznak az elemek elkészítésénél. A legismertebb motívum az ír rózsa.
Az elkészült motívumokat egy sablonon elrendezik, majd felfércelik. Az alakzatok közötti teret horgolással töltik ki, amelyekkel a motívumokat is összekötik. A háló cérnája vagy azonos vastagságú az elemek készítésénél használt cérnával, vagy annál vékonyabb.
A horgolt háló készülhet láncszemekkel, pálcákkal, vagy pikós hálót készíthetnek. Ha elkészült a munka, lefejtik az alapról.
Néhány szép csipke:
Az 1900-as évek elejéről:
Néhány mai darab:
Források:
www.wikipedia.org
www.interweavestore.com
www.wol.jw.org
www.simplycrochetmag.co.uk
www.pinterest.com
Gazdáné Olosz Ella: Kézimunkázók könyve
Lélegzetelállítóan szépek ezek a fotók! Fantasztikusak! Bárcsak én is ilyen ügyes lennék, hogy ehhez hasonlóakat tudjak készíteni! Viszont a nagymamám szokott horgolni és ő ebben nagyon ügyes. Tegnap olvastam egy cikket, amelyben csipkéket nemcsak ruhákra, hanem például ágyneműkre vagy törölközőkre is lehet tenni és jól is mutatnak a bemutatott képek alapján. Nézzétek meg bátran! http://lakberinfo.hu/dekoracio/lakastextil/2015-04-30-csipkelengye-lakastextilek-romantikus-vintage-es-shabby-chic-lakberendezeshez/ Szerintem hétvégén megyek is a nagymamámhoz és megkérem, hogy egy-két terítőmre horgoljon csipkét. :)
VálaszTörlésKöszönjük az ötleteket.
TörlésCsodálatos!
VálaszTörlésJól emlékszem azokra a csodás hímzett ágyneműkre – maga az alapanyag is igen vékony, finom szövésű vászonból készült, s a párnákat, paplanokat díszítette a hímzett csipke. Természetesen csak egy-egy keskenyebb sor, teljes egészében hímzett párna és paplan kényelmetlen lett volna, de főként megfizethetetlen. Anyám kelengyéjének darabjai is hímzettek voltak, ám ezeket akkoriban nem ír csipkének nevezték, hanem "risöljő"-nek (Nyilván Richelieu bíboros nevéből kreálva). Azt hiszem, ez a hímzésfajta vagy hasonlított, vagy azonos volt az ír csipkével. HA tévedek, kérem, javítson ki valaki!
VálaszTörlésEgészen más a technika.Az ír csipke horgolva van. A nagyobb motívumok, virágok közötti hézagokat láncszem hálóval kötik össze. A riseliő a kalocsai himzések motívumai között, és szélén a vászonba hímzett lyukak mesteri hálózata. Tűvel, sőt varrógéppel készítik!
Törlés