A 17.század elején a francia varrott csipke még alig volt ismert. XIV. Lajos pénzügy minisztere Colbert szervezte meg a manufakturális csipkevarrást. Velencéből és Flandriából hozatott csipke varrónőket, akik betanították a francia munkásnőket. 1665-ben megalapítja a Manufactures Royales des Poincts de France-t a varrott csipke királyi manufaktúrát. 10 évre monopolizálta a csipkevarrást. A 10 év elteltével felszabadította a műhelyeket. A műhelyek közül már az alapítás idején kitűnt Alencon, amely később nagy hírre tett szert. Kezdetben a velencei csipkéket utánozták, de az idő teltével a sok új elem alkalmazásával kialakult a klasszikus francia varrott csipke. A 18.század folyamán két központ Alencon és Argentan köré tömörült a csipkeművesség. Az alenconi csipkeműhelyben készült Mme Pompadurnak, a királyi kegyencnőnek a csipkeruhája. A XV. lajos uralkodása alatt a francia udvar elvesztette régi rangját. A csipkék is egyszerűbbé váltak. A csipkéken jelentéktelen, elszórt virágok, szegényes mintázat volt a jellemző. A francia forradalom után megpróbálták feléleszteni az alenconi műhelyt, amely III. Napóleon bukásáig tudta fenntartani magát.
Az alenconi csipkére jellemző, hogy az alapháló hatszögletű, huroköltéssel varrott háló.
Némely darabon a mintakontúrt egy szál lószőrrel alábélelve sűrűn átvarrták, Így a csipke jobb tartást kapott, mutatósabbá vált a minta.
Ez a csipke 1740-ből származik és lencérnából készült:
1780-ból:
Szintén a 18.századból valók:
19.századi alenconi csipkék
és néhány további alenconi csipke:
Források:
Régiségek könyve
www.pinterest.com
www.wikipedia.org
www.kislexikon.hu
www.mek.oszk.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése