Napernyő

Mindig nagyon tetszettek a napernyők. Álomszépeket láttam. Nekem is kell egy ilyen!- gondoltam, s nekiálltam megtervezni. 

Előszöris kell egy ernyő alap. Először fában, bambuszban gondolkodtam, de nem találtam ilyet. Maradt a fém alap. Legalább a nyele legyen fából... Ilyet sem találtam. Mivel a régi képek alapján úgy gondoltam, hogy a napernyő kisebb, mint egy esernyő, gyermek esernyőt vettem. Fém volt a szerkezet, de minden más műanyag. Sikerült egy kedves öreg esztergályost találnom, aki szakmája mestere. Ő elkészítette az esztergált nyelet, a fémpálcák végén lévő bigyókat, az ernyő tetején lévő gombot. A nyél és a gomb segítségével sikerült elég hosszúra ( lásd a régi hölgyeket a képeken) varázsolni az ernyőt.

A lebontott textilt szétbontottam, s egy cikk megadta a szabásmintát. Pontozott alapra raktam, s jöhetett a rajzolás. A mintarajzot közzé teszem, de mivel minden ernyő kicsit más, csak méretezés után ajánlom használni.

 Négy elemet csipkéztem meg. 

A keletkező néhány szálat elvarrtam... Varrtam és varrtam és varrtam....

A másik négy elem a kollekcióra jellemző vaj színű batiszt. A folytonosság érdekében ide pedig textilfestő fedő fehér tollal felrajzoltam a csipkében futó kontúrszálak mintáját.

Ez úgy készült, hogy először átlátszó fóliára fekete alkoholos filccel átrajzoltam a mintarajzról a kontúrszálak vonalát. A fóliát üveglapra tettem, erre a batisztot. Alulról átvilágítva a textilfilccel megrajzoltam. Az útmutató szerint megvasaltam.

Az elemeket összevarrtam, ráerősítettem az ernyő alapra. Hozzávarrtam a fodrot. Felragasztottam a záró kupakot, és el is készült!