A három pillangó

A három pillangó. Nekem még a debreceni Nagymamám mesélte ezt a mesét. Én tovább meséltem az unokámnak. Gréta szívesen hallgatta. Szeretett volna egy mesekönyvet, amiben benne van ez a mese. Kerestem a könyvesboltokban ilyen mesekönyvet, de nem találtam. 

Nincs mese, meg kell csinálni! És neki kezdtem. 

Keresgettem az interneten tulipán mintákat, pillangó mintákat. Találatban nem volt hiány. Egyik sem felelt meg teljesen az elképzeléseimnek, ezért kicsit jobban, vagy kevésbé átalakítottam a mintarajzokat. Megcsipkéztem a piros, a fehér, a sárga tulipánokat és pillangókat. 

A hátteret Gréta ( három és fél éves) festette meg. Nagyon aranyos volt. Mondtam neki, hogy lenne egy kérésem. Kellene festeni egy rétet, kék eget, napocskát. Jó. - válaszolta. Eltelt egy bő nap, mikor odajött hozzám: Mama! Most van egy kis időm, megfesteném a rétet. El is készült hamar.

Így született ez a mesekönyv.

Nézzük laponként:

Egyszer volt, hol nem volt, volt három pillangó. Egy fehér , egy piros és egy sárga. Nagyon jó barátok voltak. Vidáman szálldostak a rét felett.

Egyszer csak sötét fellegek gyülekeztek az égen. Eltakarták a napot, s hatalmas cseppekben esni kezdett az eső. A pillangók megijedtek, hogy elázik a szárnyuk, s nem tudnak majd repülni. Menjünk a sárga tulipánhoz - mondta a sárga pillangó – hátha befogad bennünket!

A szakadó esőben elrepültek a sárga tulipánhoz. 

- Kedves tulipán - mondta a sárga pillangó - fogadj be bennünket. Elázik a szárnyacskánk, s nem tudunk repülni. 

- Téged sárga pillangó befogadlak, de a másik kettőt nem. - mondta a sárga tulipán. 

- Ha a barátaimat nem fogadod be, akkor én se megyek be! - felelte a sárga pillangó.

- Menjünk a fehér tulipánhoz-mondta a fehér pillangó. El is repültek a fehér tulipánhoz.

- Kedves tulipán fogadj be bennünket. Elázik a szárnyacskánk, s nem tudunk repülni. 

- Téged fehér pillangó befogadlak, de a másik kettőt nem. 

- Ha őket nem fogadod be, akkor én sem megyek! - válaszolt a fehér pillangó.

- A piros tulipán hátha befogad bennünket, repüljünk oda- mondta a piros pillangó. 

El is repültek a piros tulipánhoz. De a piros tulipán csak a piros pillangót akarta befogadni, a másik kettőt nem.

Nagyon elszomorodtak a pillangók. Megsajnálta őket a napocska. Hívta a szelet, hogy kergesse el a felhőket. A szél eleget is tett a nap kérésének. Elfújta a felhőket, s újra kisütött a nap. A pillangók megszárították szárnyacskáikat. Újra vidáman repdestek a virágos rét felett.

Ilyen lett a mesekönyvünk. Nagy örömmel dolgoztunk rajta mindketten.

A mesekönyvünk képeiből készült könyv nem árusítható, nem hozható kereskedelmi forgalomba.