A Kigyó istennő figuráját 19003-ban Arthur Evans Knossos templomtárában találta meg. Egy másik szobor ábrázoláson jól látszik, hogy a ruházat felső része fűzőhöz hasonló, de felsőruházatként viselik. A mellet szabadon hagyva fűzi vékonyabbra a derekat.
A fűzőt mint alsóneműt az 1500-as években Catherine de Medici vezette be Franciaországban. Ezek a fűzők a derekat keskenyítették, s a mellet felfelé nyomták. Angliában mind a nők, mind a férfiak vas fűzőt használtak.
Franciaországban, Németországban, Olaszországban kevésbé merev, a csipőt szélesítő fűzőt használtak. A merevítését bálnacsonttal, fapálcákkal, fémpálcákkal oldották meg. Ennek hatására a felsőtestet fordított kúp alakúra formázták.
A 18.században lazábbá válnak a fűzők. Vékonyabb textilekből készülnek, erősen merevítettek.
Általában 60 csontot használtak a merevítéshez, de volt olyan fűző is, amelyben 100 csont volt. A fűzők hátul záródtak, így segítség kellett a felvételhez. Nagy előrelépés volt az önálló öltözködéshez az elülső záródás bevezetése 1848-ban. Ekkor már nem a lehető legkeskenyebb derék elérése volt a cél, hanem a mell tartása és a kellemes forma elérése.
Az 1900-as évek elején divatos fűzők, ahol már csak minimális csontozást használtak:
A divat változása felgyorsult, s ezzel a fűzők is gyorsan változtak.
A 30-as, 40-es években:
Az 1950-es 60-as években:
A mai fűző viselet:
Ezen az összefoglaló képen jól látszik, hogy hogyan alakult a fűződivat :
Néhány szép csipkés darab:
Itt még fontos volt a csípő kihangsúlyozása:
18.századi fazon:
19.század
20.század eleje:
2015:
http://tahliamckellartextiles.weebly.com/corset-timeline.html#
https://ateliernostalgia.wordpress.com/
https://www.metmuseum.org/
https://historicalcorsets.tumblr.com/
http://donna.hu/cikk/A-fuzo-tortenete/7253
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése