Tajpejben tartottam vertcsipke bemutatót

Több eseményen vettem részt a tél végén. Így most az időben ugrálva egy február közepi eseményről számolok be. Tajvan fővárosába Tajpejbe repültem, s tartottam vertcsipke bemutatót.

Magyarország az idén díszvendég volt  a Tajpejben megrendezett nemzetközi könyvbemutatón a TIBE-n.

A könyvvásárt a Taipei 101 torony melletti épületben, a Taipei Wordl Trade Center-ben rendezték meg.

A könyv vásáron 70 országból 700 kiállító vett részt, s több mint 550 ezer látogatója volt. Már a nyitás előtt hosszú sorokban várakoztak a látogatók. Számomra meglepő volt, hogy nagyon sok könyvet vásároltak a látogatók. Nagyon sok látogató nagy, tömött, könyvvel telt szatyrokkal távozott a kiállításról.

A magyar stand 414m2-en fogadta a látogatókat.

A könyvvásárra Nádas Pétertől a Párhuzamos történetek két kötete, Gárdos Péter Halnali láz című kötete, az Egri csillagok, valamint Mautner Zsófia szakácskönyve jelent meg mandarin nyelven. Hangsúlyosan jelent meg a magyar gyermekirodalom, illetve a gyermekkönyv-illusztrációk. Rippl Renáta, Agócs Írisz és Szegedi Katalin nagy sikerrel tartott workshopokat.

A Folk Embassy népzenei formáció naponta kétszer lépett fel a magyar standon, minden alkalommal táncházat is tartottak. Velük egy időben tartottam a vertcsipke bemutatót. A bemutatót nagy érdeklődés kísérte. 

Tajvanon nem ismert ez a csipkekészítési technika. Isis Chang (a lenti képen középen) oktatja egyedül a szigeten a csipkeverést. Ő Franciaországban tanulta, s ma már több mint ötven embernek adta át tudását.

A záró ünnepségen a csipkés keszkenőimből készült kollekciót adhattam át Hung Meng-chi kulturális miniszternek.

Egy magyar híradás, ahol ugyan hímzésnek nevezték a vertcsipkekészítést: a cikk itt olvasható

Napközben, a szabadidőmben volt lehetőségem szétnézni a városban. Megnéztem régi szép, hagyományos kínai stílusban épült templomokat:

Csang Kaj-sek emlékeket:

Lin  family házát:

Az esti város:

A bemutatón egy felvidéken is ismert csipkét készítettem:

Melynek mintarajza:

Továbbképző hétvége a Gombolyag klubban

Ismerőseim olyan sok jót meséltek a Gombolyag klub továbbképző hétvégéiről, hogy úgy gondoltam a február végi továbbképzésre én is elmegyek.

A fő téma a höveji csipke volt. Véghné Lőrincz Ágnes szakavatott útmutatója alapján merültünk el a munkában. 

 

A csipke mintáját nagyon vékony speciális anyagra grafittal rajzolta elő nekünk Ági. A textilt keretre feszítette. Így nem deformálódik a minta a varrás során.Többféle mintából választhattunk:

A höveji csipke készítése mellett készültek még horgolt figurák:

A csetneki csipke mellény is sokat haladt:

 

A papírfonás is felkeltette az érdeklődést:

Készült tojástartó nyuszi:

Szatyor díszítése rávasalt szalvétával:

Itt mindenki megtalálhatta a kedvére való elfoglaltságot. Kellemesen, hasznosan telt el ez a hétvége.

Csipkefajták: Höveji csipke

Egy höveji lány , néhai Nyikos Gáspárné, született Horváth Borbála Poszony környékén szolgált, ott tanulta meg a hímzést 1860-ban. 

A farsangi mulatságra egy kötényt tervezett magának , amit mindenki megcsodált, s melynek készítési módját 2 barátnője is megtanulta. Ez a bizonyos kötény ( fehér táncos kötény ) volt az elindítója a csipkének.

Később már mások is készítették és viselték nagyobb ünnepeken, templomban, táncmulatságok alkalmával. Ekkor még a minták egyszerűek voltak. Az egyszerűbb lyukhímzés ( borsólyuk )  dominált. A höveji templomban az oltárterítőkön és a karingeken is láthatók. A lyuk köré bársonyt hímeztek, a lyukakat tüllel bélelték, csak később alkalmazták a pókos bekötést, a tüllre való hímzést.

Horváth Borbála volt az, aki elkezdte a tüllkendőket ( a tilámit ) és a patyolat kendőket pókos kötéssel alkalmazni.

                                                                                                                        Véghné Lőrincz Ágnes
                                                                                                                              népi iparművész

A képek Véghné Lőrincz Ágnes munkáiról készültek:

A nappali új ruhája 2.

Az első részben bemutattam az elkészült darabokat.

Most nézzük a részleteket.

Az első feladat a szín meghatározása, és a textil beszerzése volt. Bútorainkhoz illő szín a drapp párosítva a fehérrel, sok fehérrel. Több helyen be tudtam volna szerezni e színpárosítású anyagot, de gondolnom kellett arra is, hogy a csipkét a textil anyagából kell elkészítenem. Már van tapasztalatom, hogy a textil felfejtése nagyon nehézkes, időigényes feladat. Szerencsére Debreczeni János szövő népművésznél mindkét hozzávaló beszerzése lehetséges, így ITT vásároltam meg a textilt, és a cérnát a csipkéhez.

A mintának olyat szerettem volna, amelyiket több szélességben lehet elkészíteni. Zobor vidéki csipkeminták felhasználásával állítottam össze a végleges mintát:

Egy mintarajzon készítettem el a három különböző szélességű mintát.

A piros nyílig készült a legkeskenyebb csipke. Ez került az egyik párnára:

A zöld nyílig terjedő minta adja a függöny és az egyik párna mintáját:

A teljes minta került a futóra és a harmadik párnára:

Így készítettem egy mintarajzon háromféle csipkét.

Nagyon sok csipkét kellett elkészítenem. Összesen 8,5 métert.  

A drapp szél 10 cm széles. Ezt rávarrtam a fehér textilre. A bal szélen géppel, a jobb szélen kézzel saját cérnájával, igen apró öltéssel, hogy ne látszódjon a függöny fonák oldalán. Így a fonák oldalon egységes fehér szín jelenik meg. Gondot jelentett a csipke felvarrása a függönyre. A csipke mindkét oldalát felvarrtam. Az egyenes szélen a drapp anyaghoz öltöttem. A cakkos részénél a színén nincs gond, gond a fonák oldalon van. A csipkét mindig a saját anyagával varrom fel, mert így látható a csipkén legkevésbé a sok öltés. A függöny fonák oldalát kívülről látni, s ugye az utcáról is esztétikusnak kell lennie a látványnak. Így nagyon figyelni kellett az öltések nagyságára, hogy az szinte láthatatlan legyen a fehér textilen.

Így sikerült:

Így már feltehető az ablakba.

Az így elkészített garnitúra egységes színében és mintájában egyaránt. 

Ezt a garnitúrát a XVI. Országos Textiles Konferencián a bíráló bizottság I. díjban részesítette.
  

Variációk 33

Még mindig két V alak, plusz legyező szél:

A mintarajz:

Országos Textiles Konferencia Békéscsabán

Március első hétvégéjén tizenötödik alkalommal került megrendezésre az Országos Textiles Konferencia Békéscsabán. Színvonalas programban lehetett részünk.

Vidák István textilművész, Katona Edit etnográfus Snopper Zsuzsanna belsőépítész, Trom Kata művészettörténész. Jankovics Marcell rajzfilmrendező, Dr Fülemile Ágnes néprajzkutató, Madarász Melinda ruhatervező, Szabó Zoltán és Juhász Katalin etnográfusok tartottak színvonalas előadásokat a 326 résztvevőnek. A divatbemutatón  Madarász Melinda barkó kollekcióját és Nagy Mari és tanítványai nemez ruháit mutatták be, s megismerkedhettünk a rimóczi nagytemplomi viseletével is.

Bemutatkozhattak fiatal tehetségek is. Csapó Angéla, Kudlákné Balázs Noémi, Barsi Gizella, Hegyaljai Tünde mutatta be alkotásaik születésének folyamatát.

A szombat estét a Kolbászfaluban töltöttük, ahol finom pálinkával, sós süteménnyel és hagymás vérrel fogadtak bennünket.  Megnézhettünk egy disznóperzselést, majd mi is kötényt kötöttünk, s kolbász készítés következett. A munka végeztével finom disznótoros vacsorát szolgáltak fel nekünk. A jó hangulatú vacsora közben a Balassi táncegyüttes szórakoztatott bennünket.

A konferenciával kapcsolatos pályázat két témája a nappali textíliái és a hétköznapi-mindennapi használatra alkalmas viseleti darabok, tárgyegyüttesek voltak. A pályázatra több mint 1100 alkotás érkezett, amelyek közül több mint 600-at láthatunk a Munkácsy Mihály Múzeumban és a Munkácsy Mihály Emlékházban nagy gondossággal megrendezett kiállításon. 

A kiállítások április elsejéig látogathatók. Egy kis ízelítő a kiállítás anyagából:

A csipkék:

A hímzések:

 A szövések:

A nemezek:

Egy személyes vonatkozás:
A pályázaton a felvidéki csipkével díszített nappali garnitúrám kiérdemelte a zsűri tetszését, s I. díjjal jutalmazták alkotásomat.

Csipkefajták: Velencei csipke-Point plat de Venice

A velencei csipke az évek során sokat változott. E változások folyamatosan mentek végbe. Egyszerre több csipkefajtát is készítettek.

A reticella mértani alakzatai hamarosan virágokkal, leveles ágakkal gazdagodtak. A korai darabokon még sejthetőek a négyzetes beosztás nyomait. Az 1600-as évek felé hullámos indák kanyarogtak a csipkéken dús virágdíszítéssel. Minél dúsabbá válik a belső rajz, annál inkább egyszerűsödik a szegély tagoltsága. A csipkék ebben a korban használati holmi, ruha, fehérnemű díszei voltak.

A korai reneszánsz csipke lapos, világos rajzolatú. Az összekötő részek szerves részei a mintának. A 17. század elejétől a növényi ornamentika fokozatosan gazdagabb lesz. Az ágak közötti hézagokat pikós, vagy sima pálcákkal hidalják át. A felületeken változatos  áttört részek teszik árnyalttá a mintaelemeket. Ennek a mintának már neve is van: point plat de Venise.

Források:

www.basiccarpentrytechniques.com

www.lelingedejadis.net

Régiségek könyve Szerkesztette: Voit Pál

Iparművészeti Múzeum: Csipkeművészet

www. wikipedia.org