TK csipke

2020. november 25., szerda

Karácsonyra készülve 2020

Egy viszonylag gyorsan elkészülő csipkés medált készítettem idén karácsonyra.

A formát egy kerámia medál adta, a csipkét már én képzeltem rá, s terveztem meg. A csipke hordozó anyaga 2 mm-es gyapjú filc. Jelen esetben fakó sötét zöld. A csipkét 60-as fehér horgolócérnából készítettem. A medált sötétbarna hengeres bőr szalagra képzeltem felfűzni.

A filc alap szabásmintája méretekkel együtt itt látható:

Kivágáskor 1-1mm-es ráhagyással dolgoztam. A vízszintes 28mm-es vonal mentén bevágást készítettem. Ide fogom majd a medál hegyes végét bedugni.

A csipke az alábbi mintarajz szerint készült:

A csipke mérete: 5cm széles, és 7,2cm magas. A csipke készítését a felső csúcsnál kezdtem 2 párral, s fokozatosan adtam hozzá a párokat a minta szerint. A sorok végén egészveréses kitűzéseket készítettem.

Az elkészült csipke:

Felvarrtam a csipkét a filcre kb. 1mm-re a szélétől:

A csipkét fehér szállal varrtam fel, hogy a színén ne látszódjanak az öltések. Igen, de a fonák oldalon virított a fehér varrás. Fogtam egy sötétzölden fogó filctollat, s befestettem a hátoldalon a cérnát. Szerencsére a festék nem szivárgott át a színoldalra. Így mindkét oldalon beleolvadt a varrás a textilbe, illetve a csipkébe.

El kellett tüntetni a sok szálat valahogy. Rövidre vágtam, s sötétzöld szatén szalag mögé rejtettem. Itt vigyáznom kellett arra, hogy majd a formára hajtásnál majd ne látszódjon ki.

Mikor mindezzel készen voltam, a medál hegyét bedugtam a hajtásba, eligazgattam, majd néhány láthatatlan öltéssel rögzítettem.

Felfűztem a bőr zsinórra, s el is készült a nyakék.

A medál alakjához az ötletet innen merítettem:

https://hu.pinterest.com/pin/343329171599000039/?nic_v2=1a4don290

2020. november 12., csütörtök

Csipkés öltözet: A melltartó

A legkorábbi mellet támogató, kihangsúlyozó eszközt már háromezer évvel ezelőtt viselték. A mínoszi hölgyek által viselt fűzőszerű melltartónak az érdekessége, hogy a mellet teljesen szabadon hagyta. Jól látható ez a fajta fehérnemű a Kréta szigetén felelt kígyós istennő szobrán.

A római korban a kicsi, arányos kebleket tartották vonzónak. Ezért egy vászondarabbal, vagy bőr darabbal tekerték körbe a melleket. Ez egyszerre hangsúlyozta és óvta a kebleket. A bordélyházak falán feltárt freskókon , és a szicíliában feltárt Villa Casalé mozaikján is viselnek ilyen ruhadarabot a hölgyek.

pompei freskó és falfestmény

Villa Casale

A római világ bukása után, a középkorban a test formájának megmutatása bűnnek számított. A testet lepelszerű ruhák takarták.

A reneszánsz korban a formás kebel az előkelőség szimbólumává vált. Mélyen dekoltált ruhákkal emelték ki keblük szépségét a hölgyek.

Ettől kezdve a fűző biztosítja a karcsú derekat és a megemelt mellet.

A mai értelemben vett melltartó a 19.század végén alakult ki. Kialakulása egyrészt az orvosok fűző elleni küzdelmének, másrészt pedig a feminista mozgalmaknak köszönhető.

A legelső melltartóra a szabadalmat a brooklyni Henry S. Lesher adta be. Nem csoda, hogy a fából és drótból készített melltartója nem volt sikeres.

1889-ben Hermine Cadolle ketté osztotta a fűzőt egy melltartó részre és a hasat, derekat alakító fűzőre. Szabadalmat is kapott erre a ruhadarabra. Ebben az időben azonban nem terjedt el a melltartó.

A melltartó népszerűsége a tömeggyártással indult be. 1912 -ben Németországban, 1914-ben az Egyesült Államokban szabadalmaztatták a tömeggyártásra alkalmas melltartót. Eleinte egy méretet készítettek. Betoldható betétekkel, rugalmas anyagokkal igyekeztek a különféle méreteknek megfelelővé tenni a ruhadarabot. 1932 óta már többféle méretben, állítható pántokkal, különböző kosárméretekkel, egyre korszerűbb alapanyagokból készülnek a melltartók.

Néhány érdekes darab a melltartók világából:

1890: