Karácsonyra készülve 2

Kezdő csipkés koromban álmaim netovábbja volt, hogy vertcsipke karácsonyfa díszeket készíthessek. Az első év utáni nyári szünetben csak ezzel foglalkoztam. Azóta is minden évben készül néhány darab. Ezek a karácsonyfa díszek azóta több "életet" éltek.

Először a karácsonyfát díszítettük velük:

Majd egy stilizált karácsonyfára kerültek:

Majd pedig egy képpé álltak össze:

Díszítettek képeslapokat is:

Néhány karácsonyfa dísz mintarajza:

Ezen minták mellett még sok szebbnél szebb minta található a következő könyvekben:
Marianne Geissendörfer: Klöppel-Motive für Ostern und Weinachten
Carla Müller-Sauer: Geklöppelte Weinachtssterne

Variációk 6

A kételemű variációk utolsó változatában a legyező és a rózsaveréses négyzet adja a csipkét:

A csipke mintarajza:

Ezzel végére értünk a kételemes varációknak. Összegyűjtöttem egy lapon őket:

Ugye szépek?
A következő alkalommal már 3 elemet fogok variálni.

 

Olaszországban láttam 1

Október végén Olaszországban jártam. Ez az ország a csipke hazája. Itt jelent meg az 1500-as évek közepén az első vertcsipke mintákat tartalmazó könyv. Csodaszép varrott csipkéket készítenek Velencében Buráno szigetén, a csomózott rece készítésnek nagy hagyománya van, hogy a többi fajta csipkéről ne is beszéljünk. Ezért érthető, ha kíváncsian figyeltem, hogy hol találkozhatok kézi készítésű csipkével. Mivel utunk célja nem a csipkék felkutatása volt, megfigyelhettem, hogy a hétköznapi életben hol használnak míves csipkéket. Sajnos sok helyen láttam gépi csipkét, de azért nem csalatkoztam. Találkoztam gyönyörű kézi csipkékkel is. Ezek egy részét mutatom be ebben a bejegyzésben.

Kezdjük a San Giovanni Rotondó-ban látott csipkékkel. A város hírnevét Szent Pionak köszönheti, aki 1916-tól élt a városban. Híres zarándok hely.

A Santa Maria delle Grazie templom egyik mellékoltárán látható ez a hajócsipkével díszített oltárterítő:

 

 

Ez egy gyönyörű vertcsipke:

 

 

Sajnos a kép nem a legjobb, de nem tudtam közelebb menni a csipkéhez.

Ez a miseruha Szent Pio miseruhája volt, csomózott rece csipkével díszített:

 

 

 A miseruha alja:

 

 

Ez a miseruha varrott csipkével van díszítve:

 

 

 

 

 

Ez a textil subrukával és hogolt csipkével díszített:

 

 

 

 

 

Csipkefajták: csomózott rece

A receháló ősidők óta nélkülözhetetlen halászeszköz. Ma is ezzel a hurokvetési technikával készülnek a kézi halászhálók. Hogy mikor használták csipke-alapként, ezt nem lehet pontosan tudni. Már az ókori római és görög birodalom korából is ismeretesek aranyszálból készített hajhálók, amelyeket gyönggyel is díszítettek. Ezeket fejdíszként használták, mint ezen a Pompeiben látható freskón :

 A rececsipke mai formája a reneszánsz kor terméke, Perzsiából került Itáliába, s onnan terjedt el Európába. Ezt bizonyítják az oroszlános, tigrises, gránátalmás motívumok. 

Hazánkban a XIII. századtól már rendszeresen alkalmazzák a csomózott hálós alapú rececsipkét egyházi ruhák és oltárterítők díszítésére. A XIX. és a XX. század fordulóján általánosan elterjedt technika volt a paraszti és a polgári lakások textiljeinek díszítésében.

A receháló (necc) készítéséhez recetűre, távolságtartóra, és recekeretre van szükség:

A recetű olyan fém tű, amelynek mindkét végén villaszerű hasított rész van. Erre tekerik fel a fonalat, amiből a háló készül. A távolságtartó egy csontból vagy fémből, manapság műanyagból készült henger, vagy lap. Ez határozza meg a hálószemek nagyságát. A keret fából, fémből, műanyagból készült keret, erre feszítik ki az alaphálót a minta behímzése előtt.

A kifeszített hálóba tömő- és csipkeöltésekkel hímezik bele a mintát:

 

 

 

 

 

Nézzünk néhány szép rececsipkét:

 

sárközi rece

 

 

gömöri rece

 

 

sokác rece

És néhány mai feldolgozás:

egy ing ujjában

gyermek főkötő

főkötő vertcsipke széllel

 polgári hatás a recemintán

Vásárhelyen kezdeményezés indult a necc gyűjtemény létrehozására. Erről bővebben olvashatunk a www.rece-fice-fono.blogspot.hu  blogban.

Karácsonyra készülve 1

Nézegetve az internet egyes oldalait, a kézművesek már igencsak készülnek a karácsonyra. Én is kedvet kaptam a készülődéshez.
Amikor a poháralátéteket készítettem, maradt három kis 9cm átmérőjű terítőcske, ami szerintem stílusában nem illett a többihez. Ezek felhasználásra várakoztak a polcon. Most érkezett el az idő, hogy hasznossá váljanak. Íme:

A dobozokat egy hobby boltban vásároltam. Vettem még átlátszó fényes víz bázisú lakkot is ott. A színező lazúrt festékboltban szereztem be, ez is víz bázisú. A szakértők szerint fontos, hogy mindkettő azonos bázisú legyen, hogy ne bántsák egymást. Van szintetikus alapú is mindkettőből, de nekem ez barátságosabbnak tetszett, s hígítót sem kellett vennem. Ki lehet mosni az ecsetet a csap alatt, s a levegőn megszárítható.

Ezután kezdődött a munka. Összességében nem vett igénybe túl sok időt a tényleges munka, de a száradásokra időt kell szánni.

Először a lazúrral lekentem a dobozok külső felületét. Ez több lépésben történt, mert valahova fektetni is kellett a dobozokat. A dobozok belsejét eredeti színében hagytam. Száradás után a tetejét lelakkoztam, s még frissen rányomtam a csipkét. Eredetileg úgy gondoltam, hogy majd a csipkét is lelakkozom. Ez nem jött be. Legalábbis ezzel a fajta lakkal.  A csipke ugyanis beszívta a lakkot, ami nem is lett volna baj, de nem egyenletesen tette. Így foltos lett. A sűrűbb szálhelyeken nem akart nedvesedni. No ekkor áldottam , hogy víz bázisú lakkot vettem, mert így le tudtam venni gyorsan a csipkét, s ki tudtam mosni. Nem ment kárba a munkám, a csipke száradás után újra használható lett. Miután megszáradt a fedőlap, a dobozok többi részét is lelakkoztam. 

A csipke az alábbi mintarajz alapján készült ( Fürge Ujjak 1967):

A kész dobozok:

Variációk 5

A legyező mellé most válasszuk ki a "V" alakot:

Mint láthatjuk, ezt kétféleképpen tehetem meg. A V alak felfelé néz:

Itt kétféle verést alkalmaztam. Balról nézve az első és a harmadik félveréssel, a többi szövéssel készült.
A mintarajza:

A másik lehetőség, hogy a V alak lefelé néz:

Ebben a mintacsíkban az első három készült félveréssel, a többi szövéssel.
A mintarajza:

Múltunk, örökségünk 1

Ma már kevés helyen élnek a mindennapi életben a népi hagyományok. A velem egykorúak egy-egy tájházba betérve felismernek olyan tárgyakat, amelyeket még a nagyszüleik használtak anno. A mai fiataloknak ez az élmény már nem adatik meg. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy ápoljuk hagyományainkat, őrizzük régi tárgyainkat, hogy fiataljaink legalább így találkozzanak velük.

Arra gondoltam, hogy az általam meglátogatott tájházakról készítek egy kis összefoglalót. Hátha kedvet kap valaki, s arra járva ő is betér egy kis nézelődésre. Engem elsősorban a textilek érdekelnek, ezért a bejegyzésekben a fő szerep az övék.

A nyár elején Kiskőrösre látogattam, ahol megnéztem a Szent István utcai Szlovák tájházat.  

 

A török dúlás idején Kiskőrös elnéptelenedett. A Wattay földesúri család a felföldi vármegyékből telepeseket hozatott ide. Az idekerült családok evangélikus szlovák családok voltak. Itteni életük során megőrizték vallásukat, hagyományaikat miközben alkalmazkodtak az itteni körülményekhez.

A ház gálickék lábazatú, háromosztatú, nádfedeles parasztház. Mit is jelentenek ezek a szavak?

Gálickék: A szőlő permetezésénél használt rézgálic kristály színe.

Háromosztatú: A ház három fő egységből áll. A bejárat a ház középén a pitvarba nyílik. Ott szemben helyezkedik el a konyha. Az utca felől a tisztaszoba, a pitvar másik oldalán pedig a lakószoba van.

Részletek a tisztaszobából:

a gerendán,az ajtókon, ablakokon is megjelenik a gálickék szín

A figyelmemet azonban rögtön megragadta az ágytakaró:

Közelebbről:

Gyönyörűen hímzett, ők úgy hívják, hogy slingelt.

Ezek az ágytakarók eredetileg nem ágytakarónak készültek. Először alsószoknyák voltak, de amikor elhasználódtak, akkor átalakították ágytakaróvá. 

lehelet vékony anyagra hímzett alsószoknya

 

így felakasztva, kifordítva tárolták a

szoknyákat a tiszta szobában 

a slingelt kommód takaró

Ami még nagyon tetszett: a padozat. A régi parasztházakban földes volt a padozat. A döngölt földet híg sárral felkenték. Ez ugye a használat során felporosodott, ezért a takarítás részeként fellocsolták. Itt ilyen szép mintázattal:

Ugye mennyi érdekesség? És ez még mind csak a tisztaszobában látható csodák egy része.

A pitvarban és a konyhában mindennapi használati tárgyakkal ismerkedhetünk meg:

A lakószobában az öltözködéssel kapcsolatos kiállítást láthatunk:

 

a fiatal pár öltözetét...

 

A fiatalasszony köténye és inge valóságos remekmű!

a kékfestő felsőt...

és a minta nyomásához használt nyomódúcokat...

ez a három baba a lány, a menyasszony, az asszony ruházatát

mutatja be...

láthatjuk a változatos főkötőket.

Az udvaron a gazdasági épületeket mutatják be, a gazdaságban használatos eszközökkel.
Ajánlom mindenkinek e tájház meglátogatását. Sok szép, értékes és érdekes dolgot láthatunk a látogatásunk során.