A csipke Itáliában emelkedett a műalkotás rangjára. A 16. században már több mintakönyv jelent meg, de ezek hímzésrajzokat tartalmaztak. Pagan 1550 és 1558-as évekből származó mintakönyvében már a vagdalások varrott csipkeszegélyekkel kerültek bemutatásra. Calepino 1563-ban különlegesen szép csipkerajzokat közöl. Nagyon népszerű volt Cesare Vecellio 1592-ben Velencében nyomtatott mintagyűjteménye.
Az olasz reneszánsz varrott csipkéit még nem nevezik velenceinek, de az ott megjelent mintakönyvek azonban ottani készítésük mellett tanúskodnak. A mértani rajzolatú legkorábbi varrott csipke reticella elnevezése először Vecelliónál szerepel. Jelentését a négyzetes hálóba komponált motívumokkal magyarázzák. A varrott csipke első fázisa, az akkor még névtelen reticella Vecellió művének megjelenése előtt már pár évtizeddel létezett.
A reticella ívelt, vagy cakkos szélű, geometrikus, csillagos, rozettás, finom, aprólékos varrott csipke. Ez a dekoratív hatású csipke sokáig közkedvelt és népszerű maradt.
16.századi csipke
16-17. század
gallér részlet a 1600-ból
1610 gallér
Ez az ing épségben megmaradt, a Museum of London-ban őrzik:
A reticellákat jól nyomon követhetjük a festményeken:
Tiberio Titi: Christina of Lorraine 1600-1605
Ismeretlen festő: Angol hölgy 1614
1619
Cornelius Janssen van Ceulen Női portré 1619
És még folytathatnám a sort....
Források:
Régiségek könyve szerkesztő: Voit Pál
Iparművészeti Múzeum: Csipkeművészet
www.en.wikipedia.org
www.pinterest.com
Köszönö,nagyon szépek.Egyik évben Nagykállóban foglalkoztunk a reticsellával.
VálaszTörlés