Kezdeti fonásos csipkék

A vert csipke kialakulásának pontos dátuma nem ismert. Valószínűleg folyamatosan alakult ki a paszomány készítése során. Más elképzelések szerint a rojtkötésből alakulhatott ki. Az első írásos emlék  1493-ból származik. A milánói Sforza család egy tagjának ekkori végrendeletében említés történik egy 12 orsós vert csipkéről. A 16. századból már két mintakönyv is fennmaradt. 1559-ben Le Pompe címmel Velencében jelent meg az első könyv, amely mintákat tartalmazott a velencei vertcsipke készítéséhez. Ebben főleg fonásos csipkék mintái találhatóak meg. Az eredeti könyv borítója:

1561-ben pedig Zürichben adták ki  Nüv Modelbuch címmel a másik legrégebbi mintakönyv.

Az első csipkék arany, vagy ezüst szálból készültek. Ezek a szálak készülhettek teljes egészében fémből. Ezeket húzásos technikával készítették. Az ezekből a szálakból készült csipkék nehezek voltak. A másik módja a fémszálak készítésének az volt, hogy bélés szálra tekertek lapított fémszálat. Általában ha a fém nemes fém volt, akkor a bélésszál selyem volt. Amennyiben a fémszál pl réz volt, akkor len, vagy pamut bélésszálat használtak. Az idők folyamán a fonalak "kifehéredtek", s akkor már fehér, nyers színű len, kender, illetve pamut szálból készítették a csipkét.

Kedvet éreztem ilyen csipkék készítéséhez. Tudtam, hogy akkoriban még más technikával készültek a vert csipkék, csak nem tudtam mire is kell figyelnem. Erdei T. Lilla volt segítségemre a szükséges ismeretek megszerzésében. 

1983-ban megjelent a Le Pompe kiadvány újkori kiadása.

 

A Le Pompe mintakönyvből választottam ezt a csak fonással készült kis csipkét. A fonatok keresztezése négyes átvetéssel készült. A négyes átvetést azonban nem középen tűzzük ki, hanem egy segédtűvel alá tűzünk.  Fontos a szoros fonás, s a megfelelő hosszúságú fonat készítése. A pikó ráhajtásos pikó. A kezdéskor a felső pontba beszúrtam a gombostűt, s ráfektettem 4 szálat. Így lehet egyszerre balra és jobbra is haladni mindenféle csomó nélkül. Ugyanígy jártam el a felső jobb és a bal oldali ívnél is. A befejezéskor a szálakat egyben összefogtam, s így könyvjelző lett a csipkéből.

A csipke mintarajza:

Variációk 82

 

A csipke mintarajza:

A csipke 60-as horgolócérnából készítve 73 mm széles.

Miseruha a XVIII. századból fémcsipkével

Gyanútlanul sétálok be a Baktalórándházán lévő Dégenfeld Kastélymúzeum kapuján. Jöttem megnézni hol tanácskozott a haza sorsáról 1711 januárjában  II. Rákóczi Ferenc Pálffy János gróffal. A harmadik teremben szembetalálkoztam egy XVIII. században készült miseruhával, amely dúsan díszített fémszálas vertcsipkével. Először nem akartam hinni a szememnek, hogy csak úgy, körbejárhatóan, üvegketrec nélkül láthatok egy ilyen régi, számomra nagyon érdekes textilt. A csodálkozástól felocsúdva alaposan szemrevételeztem.  

A miseruha elölről:

hátulról:

A miseruha alapanyaga kétféle selyem szövet. A két szélén kékes színű, középen színes. Csipkével díszítették a körvonala mentén és a két textil összevarrása mentén.  

Széles, aranyszínű fémcsipkével van díszítve elől, hátul. 

A csipke kontúrszálas csipke. A szélén pikós fonat halad.

 A fémszál selyem bélésszálra tekert aranyszál. Az alapszál vékonyabb, a kontúrszál egy vékonyabb, s egy vastagabb szálból áll. A csipke erősen megkopott, s így a képen jól látszik mind az eredeti kinézete, mind pedig a bélésszál is.

Az elején és a hátán is V alakban egy más mintájú, keskenyebb szélcsipke halad.

A csipkét nem konkrétan erre a ruhára készítették, hanem méterben készült, s azt szabták méretre. Az összedolgozás itt jól látszik:

Nem ügyeltek a minta folytonosságára.

Itt pedig fedi egymást a két csipke:

A váll kialakítása:

A miseruhához tartozik egy papi stóla is:

Ennek a csipkéje megegyezik a miseruhán látott keskenyebb csipkével. A sarkosítás még nem ismert. Varrással oldják meg a sarokhoz igazítást:

Aki teheti, menjen el és nézze meg. Élőben sokkal szebb, mint a fotóimon. Sajnos a fényviszonyok, no meg az én ügyetlenségem miatt, a képek nem adják vissza ennek a barokk miseruhának az igazi szépségét.