2017. március 15., szerda

A három pillangó

A három pillangó. Nekem még a debreceni Nagymamám mesélte ezt a mesét. Én tovább meséltem az unokámnak. Gréta szívesen hallgatta. Szeretett volna egy mesekönyvet, amiben benne van ez a mese. Kerestem a könyvesboltokban ilyen mesekönyvet, de nem találtam. 
Nincs mese, meg kell csinálni! És neki kezdtem. 
Keresgettem az interneten tulipán mintákat, pillangó mintákat. Találatban nem volt hiány. Egyik sem felelt meg teljesen az elképzeléseimnek, ezért kicsit jobban, vagy kevésbé átalakítottam a mintarajzokat. Megcsipkéztem a piros, a fehér, a sárga tulipánokat és pillangókat. 
A hátteret Gréta ( három és fél éves) festette meg. Nagyon aranyos volt. Mondtam neki, hogy lenne egy kérésem. Kellene festeni egy rétet, kék eget, napocskát. Jó. - válaszolta. Eltelt egy bő nap, mikor odajött hozzám: Mama! Most van egy kis időm, megfesteném a rétet. El is készült hamar.
Így született ez a mesekönyv.
Nézzük laponként:






Egyszer volt, hol nem volt, volt három pillangó. Egy fehér , egy piros és egy sárga. Nagyon jó barátok voltak. Vidáman szálldostak a rét felett.




Egyszer csak sötét fellegek gyülekeztek az égen. Eltakarták a napot, s hatalmas cseppekben esni kezdett az eső. A pillangók megijedtek, hogy elázik a szárnyuk, s nem tudnak majd repülni. Menjünk a sárga tulipánhoz - mondta a sárga pillangó – hátha befogad bennünket!



A szakadó esőben elrepültek a sárga tulipánhoz. 
- Kedves tulipán - mondta a sárga pillangó - fogadj be bennünket. Elázik a szárnyacskánk, s nem tudunk repülni. 
- Téged sárga pillangó befogadlak, de a másik kettőt nem. - mondta a sárga tulipán
- Ha a barátaimat nem fogadod be, akkor én se megyek be! - felelte a sárga pillangó.




- Menjünk a fehér tulipánhoz-mondta a fehér pillangó. El is repültek a fehér tulipánhoz.
- Kedves tulipán fogadj be bennünket. Elázik a szárnyacskánk, s nem tudunk repülni. 
- Téged fehér pillangó befogadlak, de a másik kettőt nem. 
- Ha őket nem fogadod be, akkor én sem megyek! - válaszolt a fehér pillangó.





- A piros tulipán hátha befogad bennünket, repüljünk oda- mondta a piros pillangó. 
El is repültek a piros tulipánhoz. De a piros tulipán csak a piros pillangót akarta befogadni, a másik kettőt nem.



Nagyon elszomorodtak a pillangók. Megsajnálta őket a napocska. Hívta a szelet, hogy kergesse el a felhőket. A szél eleget is tett a nap kérésének. Elfújta a felhőket, s újra kisütött a nap. A pillangók megszárították szárnyacskáikat. Újra vidáman repdestek a virágos rét felett.

Ilyen lett a mesekönyvünk. Nagy örömmel dolgoztunk rajta mindketten.
A mesekönyvünk képeiből készült könyv nem árusítható, nem hozható kereskedelmi forgalomba.

2017. március 8., szerda

Variációk 42

Ebben a variációban a szövéses négyzeteket a V alakkal párosítottam.


A csipke 60-as horgolócérnából készítve 7 cm széles.
Mintarajza:


2017. március 1., szerda

Szolnoki csipke Tiszavárkonyban

Egy "kis" lemaradásban vagyok a 2016-os tábori beszámolókkal. Gyorsan pótolom, mert már az idei programok is elindultak.
A tiszavárkonyi alkotóházban a szolnoki csipke készítését tanulhattam 2016 nyarán Tóthné Szabó Terikétől.


Már régóta készültem egy kicsit beleásni magam ebbe a csipkefajtába.
A szolnoki csipkéről ITT , a Terike munkáiról ITT  lehet olvasni.
Terike egy kis rögtönzött kiállításon mutatta be, hogy mit is fogunk tanulni:

A szolnoki csipkére jellemző körmönfont zsinórt előre is elkészíthettük, de ott is megtanulhatta, aki nem ismerte.
Nagy figyelemmel hallgattuk Terikét:


Az elkészült zsinórt felvarrtuk a textilre rögzített mintarajzra:



Majd elkezdtük a kontúrokat csipkeöltésekkel kitölteni:







Az elkészült munkát levágtuk a mintarajzról:


 Ilyen szépségeket készítettünk:






Még sok tanulni valónk van, de az alapokat megtanultuk. Most már rajtunk múlik, meddig jutunk el.
Szabad időnkben csuhé apróságokat készítettünk:





Énekeltünk:


A sok ülés után egy kis séta is jólesett:


A tiszavárkonyi alkotóház sajnos 2016 szilveszter éjszakáján leégett.



A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Népművészeti Egyesület (adószáma: 19216076-1-16) adománygyűjtésbe kezd a tiszavárkonyi népművészeti alkotóház újraépítéséért.
Felajánlását, hozzájárulását az alábbi elkülönített bankszámlára küldheti, illetve fizetheti be:
OTP Bank 11745004-21413926

2017. február 22., szerda

Csipke Körmöcbányáról 4

Az előző egyik bejegyzésben már szerepelt ennek a csipkének a betétcsipke   változata. Most a szélcsipkéjét hoztam. 

Ugye milyen szép?
A mintarajza:

A csipke egyenes szélén hollandi tűzés van, de szép sima kitűzéssel is.

2017. február 15., szerda

Csipkefajták: Kadomsky veniz

Kadom kisváros Közép- Oroszországban  Rjazany régióban található. Gyönyörűséges varrott csipkéjéről híres.
A legenda szerint I. Péter cár megelégelte, hogy az orosz nemesek és bojárok külföldről vásárolt csipkékkel díszítették ruháikat. Megparancsolta, hogy hívjanak külföldi mestereket az országba, akik tanítsák meg a művészi csipkekészítés rejtelmeit. Hamarosan meg is érkeztek Kadomba a velencei apácák, hogy a velencei varrott csipke technikáját megtanítsák. Az évek során keveredett a velencei és az orosz helyi mintakincs. A 19.század végén  M. A. Novosiltseva helyi földbirtokos rácsodálkozott a helyi asszonyok által készített csipkékre. Ösztönözte őket, hogy eladásra is készítsenek csipkét. Lánya  M. Yu. Avinova új típusú csipkéket tervezett, amelyek sikeresek voltak Moszkvában, Szentpéterváron. Művészi hímzésű abroszok, szalvéták, futók, blúzok kerültek ki a csipkekészítő asszonyok kezei alól. A kadomsky veniz csipke híre külföldre is eljutott. Sikeresen szerepelt, szerepel ma is kiállításokon.


















Források:
http://kadom.ru/kadomskij_veniz.html
http://www.liveinternet.ru/
www.pinterest.com

2017. február 8., szerda

Napernyő

Mindig nagyon tetszettek a napernyők. Álomszépeket láttam. Nekem is kell egy ilyen!- gondoltam, s nekiálltam megtervezni. 



Előszöris kell egy ernyő alap. Először fában, bambuszban gondolkodtam, de nem találtam ilyet. Maradt a fém alap. Legalább a nyele legyen fából... Ilyet sem találtam. Mivel a régi képek alapján úgy gondoltam, hogy a napernyő kisebb, mint egy esernyő, gyermek esernyőt vettem. Fém volt a szerkezet, de minden más műanyag. Sikerült egy kedves öreg esztergályost találnom, aki szakmája mestere. Ő elkészítette az esztergált nyelet, a fémpálcák végén lévő bigyókat, az ernyő tetején lévő gombot. A nyél és a gomb segítségével sikerült elég hosszúra ( lásd a régi hölgyeket a képeken) varázsolni az ernyőt.


A lebontott textilt szétbontottam, s egy cikk megadta a szabásmintát. Pontozott alapra raktam, s jöhetett a rajzolás. A mintarajzot közzé teszem, de mivel minden ernyő kicsit más, csak méretezés után ajánlom használni.




 Négy elemet csipkéztem meg. 


A keletkező néhány szálat elvarrtam... Varrtam és varrtam és varrtam....

A másik négy elem a kollekcióra jellemző vaj színű batiszt. A folytonosság érdekében ide pedig textilfestő fedő fehér tollal felrajzoltam a csipkében futó kontúrszálak mintáját.


Ez úgy készült, hogy először átlátszó fóliára fekete alkoholos filccel átrajzoltam a mintarajzról a kontúrszálak vonalát. A fóliát üveglapra tettem, erre a batisztot. Alulról átvilágítva a textilfilccel megrajzoltam. Az útmutató szerint megvasaltam.
Az elemeket összevarrtam, ráerősítettem az ernyő alapra. Hozzávarrtam a fodrot. Felragasztottam a záró kupakot, és el is készült!


2017. február 1., szerda